Vannak dolgok, amiket nehéz elviselni. Ilyen többek között egy társasházban az új lakó beköltözése és a beköltözéssel járó hangzavar. Fúrás, faragás, kalapálás, csapkodás… stb. De ahogy a régi mondás is szól; megszoksz, vagy megszöksz! Csak akkor olvass tovább, ha költözés előtt vagy, vagy épp felújítást tervezel.
Pár napja már nem írtam, pontosabban utoljára 6-án. Ma meg 10-e van. Nem négy nap alatt kellene egy bejegyzést produkálni, hanem fordítva, egy nap alatt négyet. Végül is lenne mit mesélni, csak nehéz sokszor rávenni magam a billentyűkopogtatásra. Azt hiszem, szoknom kell még egy darabig ezt a helyzetet, de majd igyekszem jó időbeosztást összehozni. Egyelőre még örülök, ha 24 órába minden belefér, de később más lesz, iparkodok.
Merész huszárvágással most váltanék. A net és a TV benn van. Tényleg megjöttek a szakik, fél óra késéssel. Adtak az érzésnek és rögtön nekiláttak a kábelezésnek. Csak két dolog hibázott. Az egyik, hogy a nagy lendületben a csávó darabokra törte a kábelcsatornát egy részen. Konkrétan, akkorát belevert, hogy az kettétörött, de nem nagyon zavartatta magát. A másik dolog, hogy az ügyfélszolgálat hibásan írta fel a felhasználónevet. Jó tanács: ha telefonon rendelsz meg valamit, főképp olyan szolgáltatást, ami login és jelszóköteles, minden esetben betűzd le a dolgokat a vonal másik végén lévő kislánynak, különben biztos lehetsz benne, hogy elrontja. Nálam csak egy betűt írt el, de már előre látom szomorú sorsom, mire kijavítom.
Most viszont nem ez volt a legfontosabb dolgom. A sok nap kihagyás után győztem bepótolni az addig elmaradt dolgokat. El is tartott vagy két napig, de már egyenesben vagyok. Volt kisebb fejtörés a beállításokkal, de hamar túlléptem rajta és már okés minden. Net és TV kipipálva.
Aztán a konyha tegnap 80%-osan kész lett. Azért csak nyolcvan, mert az igazi hűtő még nincs meg, a bútorral meg akadtak kisebb problémák. Például olyanok, hogy adtak egy csomó olyan biszbaszt, amiről fogalmam sincs, hogy hova való, vagy mire kellene használni. Valamiféle rögzítés lehet, de nem hiányzik sehonnan, legalább is nekem. Aztán, mint a felrakás után kiderült, a fal nem egyenes, szóval nem tart össze egy ponton a felső sor. Majd legközelebb összefogatom, aztán újra felteszem. Jó tanács: ha konyhát építesz, mielőtt elkezdesz eszementen lyukakat fúrni a falba, használj vízmértéket, hogy ellenőrizd, egyáltalán egyenes e, mert később sok gond lehet. Remélem a szomszédok nem lettek morcosak a sok furkálás miatt szombat délután. Hát istenem, valahogy fel kell tenni azt a szart, ráadásul nekem ne mondja, hogy ő hang nélkül csinálta annak idején. Szóval „befetéma” van. Sikerült egy görög mintás barna lámpát is venni fénycsővel tegnap. Azt hiszem abba a boltba még megyek párszor, mert jó dolgok vannak.
Ugyanide még egy jó tanács: mindig legyen nálad nagy teljesítményű fúró, ami képes lyukat ütni a tömör beton falba is, mert ami először téglának tűnik, nem biztos, hogy valóban az. Ha ezt mégis elfelejtenéd, akkor jó a sima is, csak kicsit macerásabb a kivitelezés. Úgy kell megoldani, hogy először egy kisebb lyukat készítesz, aztán egy nagyobbat, majd még nagyobbat… és a végén eléred a kívánt átmérőt. Tovább tart, macerás, de csak így lehet megoldani. Eddig én sem tudtam, de az ember mindig tanul új dolgokat. Kiváncsi vagyok mi lesz, ha majd jön a vizes berakni a mosogatót, meg ráköt egy új csapot a mosógép lefolyónak. A végén még képzett lakásépítő leszek.
Az előszobafalra már nem maradt idő, majd ha hozzák a hálószobát, akkor befejezzük a konyhaszekrénnyel együtt. Hadd örüljenek kicsit még a lakók, hátha vannak olyan mazochisták köztük, akik szeretik a fúró hangját. Végül is a reggeli bútorpakolást elég jól viselték, pláne hogy a bejárathoz barikádot emeltünk. Habár, ki tudja, lehet hogy a megértő mosoly mögött… jobb ha bele sem gondolok. Az egyik arc így is lekapcsolt tegnap este, hogy én voltam-e a fúrós. Hát én baszdmeg, ki lett volna. Végül is nem kaptam leoltást, de valahogy éreztem egy kis iróniát a hangjában.
