Apró örömök az életben, azt hiszem a legnehezebb azt megtanulni, hogy ezeket a mindennapi csodákat észrevegyük és képesek legyünk úgy tekinteni rájuk mint a nagy dolgokra. A mosolygós Spar-lányt követően a saját magamnak tett ígérethez híven kávézni indultam. Közben bementem…

A Szétcsapott csütörtököt mi sem követhette volna szebben, mint egy jól elcseszett péntek. Simán bealudtam az asztalnál ülve, ami elég necces úgy, hogy ülnek melletted még hárman az irodában. Semmi para nem volt amúgy. Bevertem két nagy pohár kávét, de éreztem, hogy nem…

Nem tudom miért, de notóriusan írjátok be a Tükörország keresőszót az oldalon. Szerintem nem egészen arra gondoltok, mint amiről én próbáltam mesélni pár héttel ezelőtt. De valahonnan ezekből a művekből származhatnak sötét elmém ködös gondolatai is. Nem tudnám…

Megvolta búcsú! Sosem könnyű, nem is szeretem. Hiszek benne, hogy jól döntöttem, de majd az élet igazol, vagy megcáfol ebben. Minden esetre egy film szövege jutott eszembe; – aki tudja honnan, annak piros pont – „Uraim, megtiszteltetés volt Önökkel együtt…

Létezik valahol egy világ. Léteznie kell! Egy világ, amiben minden épp olyan, amilyennek képzeljük, egy világ, ami olyasféle nyugalmat áraszt magából, amire semmi más nem képes. Itt van mindjárt Boogie. Első nagy találkozásom a bűbájos világgal. Meg kell hogy mondjam,…