Létezik valahol egy világ. Léteznie kell! Egy világ, amiben minden épp olyan, amilyennek képzeljük, egy világ, ami olyasféle nyugalmat áraszt magából, amire semmi más nem képes.

Itt van mindjárt Boogie. Első nagy találkozásom a bűbájos világgal. Meg kell hogy mondjam, jellemformáló szerepe volt. Ugyan sosem voltunk egy pár, inkább amolyan lelki társak. Akkoriban még nagyon fiatalok voltunk. Gyerekek. Próbálgattuk feszegetni a határokat, és persze a saját korlátainkat is. Valahogy mégis úgy alakult, hogy mi egymásra találtunk. Nem tudom vannak e véletlenek, én hiszem, hogy nincsenek.

Gyönyörű lány volt. Hosszú, dús barna haj, angyali mosoly ült mindig az arcán, és olyan különleges nyugalmat árasztó légkör vette körül, olyan erő sugárzott a szeméből… istenem hogy imádtam. Próbáltam megismerni miből is táplálkozik ez az erő, és közben magam is megéreztem. Barátkoztunk, beszélgettünk, sőt még néha hétvégén is találkoztunk röpke kis pályafutásunk alatt. Ő versenytáncos volt. Megnéztem egy-egy fellépésen, voltam próbán is. Azt hiszem egy időben volt saját csapata is, amit ő szervezett. Nagyon ügyes volt, komolyan mondom.

Egyik héten megbeszéltük, hogy találkozunk hétvégén. Ott volt egy másik barátnője is a tánccsoportból. Egy kellemes bárba mentünk, beszélgettünk, iszogattunk és a csocsóasztalt is kipróbáltuk. Kicsit táncikátak is a fal mellett, csak egy pár másodpercet, de fúúú… a mindenit, de csábító volt. A nagy találkozásban el is felejtettem a buszt, és persze lekéstük. Nem volt mit tenni, ott kellett maradnom.

Megismertem a szüleit, akik hihetetlen kedvesek voltak. A rögtönzött vacsora közben Boogie csak annyit mondott hirtelen, „szeretlek anya”. Én ilyent addig még nem hallottam soha, vagy inkább ennyire őszintén. Valahogy a való életben ezt ritkán fordul elő. Nagyon harmonikus család volt. Igazi erős kötelék. Nálunk sosem volt ilyen, mi külön lelkek vagyunk. Nagyon jót aludtam aznap éjszaka. Egyszerűen körbevett engem is ez a melegség, és úgy éreztem én is otthon vagyok igazán, pedig életemben először jártam ott.

A barátság később sem szakadt meg, csak erősödött. Az élet viszont itt sem hagyta magát kijátszani. Egyszer ott voltam délután, és elég jól elbeszélgettünk megint. Este vacsorázni mentünk, és megint a korábbi bárba. Végül valami ismeretlen késztetés miatt egymásra néztünk, és már nem volt visszaút. Ezt most nem úgy kell elképzelni, mint ahogy az manapság történik, hogy az egyik nyelve a másik gyomrában, aztán csak irány a mosdó… ááá, felejtsétek el az ilyesmit. Ez csak egy pillantás, amikor már nem kellenek szavak, egyszerűen csak tudod, vagy érzed belül. Nem szerelem, nem vonzódás, csak a pillanat van és ti ketten.

Itt ennél jobban nem bonyolódom bele, mindenki szője tovább a mese fonalát, ahogy érzi. Mindenesetre én egyszer csak felkeltem az ágyról, és elindultam. Hajnali 5 körül már messze voltam, valami falu buszmegállójában. Ott szóba elegyedtem egy hölggyel, vele vártam meg a következő járatot haza. Soha nem találkoztunk azután Boogie-val, csak 5 évvel később.

Az eltelt időben is tartottuk, és ma is tartjuk a kapcsolatot. Közben sok minden történt, ő beteg lett, nagyon beteg. Rengeteget szenvedett, de most már talán rendben van. Túl van néhány viharos kapcsolaton, úgy tűnik most boldog ismét. Elvégezte az egyetemet, bele is kezdett egy másikba, ahol valóban azt tanulhatja, amit szeretne. És ma már én is vele vagyok abban a világban, amiről szólni fog a jövőben ez a kis digitális megemlékezés, vagyis a jelenről, a Kék világról, a mélység titkáról. Legalább is itt, ebben a mesében.

Köszönöm nektek, hogy eddig kitartottatok, innentől más irányt vesz a történet. A jelen fog megelevenedni, végre. Tudnék még sokkal részletesebben mesélni, akár poszt százakat is beírhatnék ide, de nem hiszem, hogy érdekes lenne. Így is elég hosszú lett. Most már amolyan modern naplóként szolgál majd ez a terület. A mindennapokról, épp úgy, ahogy én megélem, ahogy épp történik. Ritkábbak lesznek majd a hosszú és mély történetek, legalább is egyenlőre így tervezem. Majd meglátjuk, hogy alakul. Üdvözöllek benneteket a Kék Zónában.