Mint minden este, újra itt. A tegnapi „pénzem seggére verek” posztot folytatva, mára is kijutott a jóból. A feeling nem változott, illetve kicsit azért mégis! Kezdődött minden azzal, hogy reggel furcsa csendre ébredtem.

Van úgy alapban a csend. Többnyire megnyugtatja az embereket, sokszor engem is. De nem minden csend ugyanolyan. Például a szokványos csend idegesítő. Vannak emberek, akiknek a csend a legnagyobb zaj. Én is ilyen vagyok. Nehéz ezt megfogalmazni, de egyszer megéri kipróbálni. Ha csak leülsz egy helyre ahol teljes csend van, és nagyon elkezdesz hallgatni, meghallhatod. Lassan át fog szakadni a csend érzékeny membránja, és zajt fogsz hallani. Olyan háttérzaj féleséget. Mint mikor valami hang van a háttérben, de mégsem. Tudom, álljak le a tudatmódosító szerekkel, de most komolyan így van. Szóval a csend. Ez nem olyan volt, ez a tiszta csend. Esett a hó.

Na fasza, gondoltam magamban. Eddig is elég hideg volt és a telet sem szeretem igazán. Még ez is, főleg hogy rohangálhatok egész nap most majd a hóban. Király, mondhatom. Nyakamba vettem megint a várost és elindultam dolgozni. Nap közben semmi extra, kezd beindulni a hajtás. Egy-két dolgot már sikerült megcsinálni. Például aktualizálni a beléptető rendszert, és belenézegettünk a VIR-be is. Azt nem mondom, hogy minden világos, de már tisztul a kép. Egy dolog azért hibádzott a napban. Egy kimutatás a szállításokról. Basszus, ott görcsöltem rajta vagy két órát és nem ment. A Geller meg kattintott vagy 5öt, és kész. Kicsit azért égő volt. Ok, még nem csináltam ilyet, de most megmutatta, legközelebb menni fog. Csak azért, értitek, nem jó érzés, ha valakinek nem megy valami és mást kell kérdezni. Mindegy, túléltem, ennél rosszabb ne legyen.

Hazafelé sikerült a TV-seket is elérni. Kisebb kavarodás után még útközben levajaztam a szerződést. A kezem majdnem lefagyott, de legalább már megindult a dolog. Aztán irány a bútorbolt. Megvettem a tegnap kinézett konyhát, meg az előszobafalat is. Gyorsan kifizettem, szombaton majd elhozom és felrakjuk. Nem lesz egyszerű mutatvány, már most látom, de ez is sínen van. A hűtőt egy másikkal pótolom az igaziig. A megrendelés oda is le van adva, de majd a gyártótól kell beszerezni. Lehet hogy két hétig is eltart, addig meg azért mégsem várhatok. Szóval hozok addig egy másikat, kölcsönzök pontosabban a másik házból. Nem egyszerű dolog, de én nem szarral gurítok, megmondtam! Nem adom fel.

Aztán a napi kajavásárlás után végre bezuhantam a lakásba. Persze az otthoniak megint kaja közben hívtak. Úgy utálom ezt! Egész nap nem tudok normális kaját enni, meg nem tudok egyébként sem enni, mert nincs időm, meg az íróasztal mellett nem is valami nagy eresztés. Végül is ettem. Nem valami jót, mert hűtés nélkül azért rendesen fogyasztani kell, különben minden rám rohad. Majd jövő héten már könnyebb lesz. Holnap minden esetre pizza partyt hirdetek magamnak.

Az előbb átsasszéztam a szomszédba is. Megkérdeztem egy másik vizes számát, mert aki itt lakik a házba, az nem vállalja a munkát. Nincs hozzá eszköze. Egyébként is egy nagy kóklernek nézett ki a faszi. Konkrétan inkább egy szakadt kocsmai bútordarabra hasonlított, de nincsenek előítéleteim. Lejött, megnézte mi az ábra, aztán kijelentette, hogy inkább szóljak másnak. Csak kisétált a lakásból, a szó szoros értelmében faképnél hagyott. Nem volt valami segítőkész, de hát mindegy. Kaptam most másik számot, ez már valódi vizes.

Itt eszembe jutott a Buheramátrix című film, nem tudom láttátok e. Én is azt kezdem vizionálni, hogy majd idejön valami vendégmunkás kutyaütő team, aztán lebontják a fél házat, hogy egy csőre csapot szereljenek. Remélem ez az egy dolog nem fog bejönni a képzelgéseimből. Más választásom nem nagyon maradt, bíznom kell a szerencsében és türelmesnek kell lenni. Akár csak a csávó a filmben. Sodródni az árral, bármerre is visz.

De ez a költözős-berendezkedős- pakolós-vásárlós helyzet egyre inkább hajaz a filmre. Kezdem tényleg úgy érezni magam. Jó lenne, ha már vége lenne, mert teljesen tönkremegyek. Ezt megelőzendő, megígértem magamnak, hogy a szombati pakolós-szerelős buli után belevetem magam az éjszakába, és kipróbálok néhány közeli kocsmát. Az ember mégis csak kíváncsi, milyen a felhozatal. Ha megtörtént majd azt is megírom, most viszont még hátra van a hétből 3 nap.