Frankó napom volt ma! Ez is ritka dolog manapság nálam. Valamiért egész jól alakultak a dolgok, és már semmi sincs ami bekavarhatna, legalább is ma már nincs!

A jeges eső reggel még nem volt valami szívderítő, de aztán elkezdett olvadni és vele együtt a napom is egyre jobb lett. Persze, persze, most lehet megint mondani, hogy utálom a havat meg a telet és a hideget, de ez most nem azért volt. Egyszerűen vannak napok, mikor jobban mennek a dolgok, én sem értem miért.

Elsőnek elmentünk a könyvelésre Zsével. Közben már dumáltunk. Jó volt, mert vele a napokban még nem nagyon sikerült megtalálni a kontaktot, pedig jó arc. Szétkaptuk a HR-es csaj gépét közben, mert ő megbeszélésen volt. Ehhez célszerszámként egy tűzőgépet, egy hegyes ollót és valami papírvágó kés félét használtunk. Emlékeztetett az előző cégre, ahol aztán tényleg csak egy csavarhúzó volt a maximális eszközkészlet, ami azért alsó hangon is nevetséges. Mindegy, legalább nosztalgiáztam kicsit, miközben az asztal alatt ügyeskedtem. A könyvelésre bevittük a cuccot, Zsé meg konfigolt ezerrel. Penge a srác, vágja a témát nagyon.

Nem is bántam, hogy eltartott egy darabig a szerelgetés, mert a HR-en az új leányka nagyon csinos. Fiatal kislány, de nekem tetszik. Nagyon szelídnek tűnt így elsőre és nem valami beszédes. Biztosan fél is még egy kicsit, mert ő is csak pár hete jött. Szóval nem valami beszédes, és nem is mosolygott nagyon. Inkább olyan ijedtnek tűnt, tényleg. De aranyos, nekem legalább is bejött. Meg amúgy is szeretem az ilyen típusú leánykákat, nekem nem jönnek be annyira ezek a „nagymenő csajok”. Nekem egy nő legyen nő! Nem érdekel, hogy nem divat manapság. Be lehet fogni mindenkinek. Egy nő igenis tudjon és merjen nő lenni!

Aztán nyomtam egy kábelezést, persze a tetves dugóba az istenért sem akartak belemenni sorba az erek, hogy rohadjon meg! Ott szoptam vagy fél órát vele. Egyszer be is fejeztem, aztán mégsem ment át rajta a jel. Kezdtem előröl, de másodikra bejött. Belőttük a cuccot, aztán mentünk vissza az irodába. Még ebéd előtt bementem a logisztikás csajokhoz. Basszus, ijesztő bemenni egy irodába, ahol csak nők vannak és te vagy egyedül hapsi. Komolyan, kicsinek érzi magát az ember. De rendesek amúgy, valami nem volt jó a Jettel, de elküldjük a szervizbe, mert az upgrade sem segített.

Délután WiFi config jött. Be a csarnok közepére, de hogy minek, azt nem értette senki. Ez megint egy olyan „én vagyok az üv és az van, amit én mondok” dolog. A szakmai része meg le van ejtve! Ő tudja, ha technikailag lehetséges, akkor hát legyen.

Vissza is kell vonnom mindent, amit a TV-sekről mondtam. Már ma délután hívott a nő, hogy akkor holnap jönnének kábelezni. Ahhoz képest, hogy tegnap még két hetet mondott, és azt sem biztosra… elég nagy előrelépés. Szóltam is a Gellernek, hogy akkor én holnap lépnék előbb kicsit, mert csak 4ig dolgoznak a kollégák. Fene a kényelmes formájukat! Szóval, elvileg az eddigi elmaradásomat feltehetem már holnap (január 7.) délután. Besza-behu.

Mielőtt még elmentünk volna, kértem Zsétől egy étlapot valami pizzériához. Ugye tegnap beígértem magamnak a pizzázást. Sajnos névtáblám még nincs, így a pizzás lánynak azt kellett mondanom, hogy itt várom az ajtóban a kaját. Hiba volt. Kb. 45 percet fagytam a hidegben. A csávó meg gyalog csak lazán odasétál, mert kiderült, hogy az egység a következő utcában van, olyan 200m-re. De megérte várni. Isteni kaja volt, ezután is őket választom. Kicsit ropogós, nem túl vékony és valóban sült – nem égett vagy szívós – tészta, hihetetlen gazdag feltéttel. Egyszerűen mesés! Jól be is laktam.

Ha éhes vagyok eszem, ha álmos vagyok alszom… az élet szép!