Előfordul, hogy téved az ember másokkal kapcsolatban. Nem tartom magam egy különleges tehetséggel megáldott emberismerőnek, de szeretnék hinni benne, hogy többnyire jól ítélem meg az embereket.

Ma megkaptam rendesen az oltást. A HR vezetőtől, meg a logisztikás picsától. Tudjátok, ennek az előzménye volt a tegnapi űrlapos sztori. Én azt hittem rendezettnek tekinthetjük az ügyet, mindenkinek vannak rossz napjai. Gondoltam, ez van, megtörtént, végül is túlléptünk a problémán és minden mehet tovább a maga útján. Hát tévedtem. Van az úgy néha, hogy az ember rosszul ítéli meg a helyzetet.

Nap közben átjöttek ketten a mi tárgyalónkba. Mikor odaszóltak, hogy menjek velük egy pár percre, már sejtettem, hogy nem lesz egyszerű a menet. Nehéz úgy jól indítani, hogy a vitában előbb megismered az egyik fél álláspontját, és csak aztán hallgatod meg a másikat. Ezt szerintem egyszerre kell, csak így lehet megoldani. Itt a HR-es meghallgatta a logisztikás picsát, aztán meg ketten jöttek hozzám. Na mindegy, túlélem valahogy, gondoltam én.

Valami olyasmi hangulat jött le, hogy ez a szerencsétlen szerintem nem is aludt éjjel emiatt a nyamvadt űrlap miatt. Nem értem miért kell ezt ennyire túlpörögni. Főleg, hogy csak egy lófasz kis szövegkereten vitatkozunk. Idióták! Végül is úgy állította be a csaj, hogy én hazudok neki, mert hogy én azt mondtam, hogy nem lehet berakni a keretet. Igazából meg úgy volt, hogy azt mondtam, az adatmezőt nem lehet betenni, mert nem programozták fel, a keret csak macerás, de megoldható.

Leoltottak, hogy mert ez a lap ez bejárja a világot, meg hogy itt azért dolgoznak, hogy ez a cég jól menjen. Hát köszi, ha nem mondod, nem is jövök rá! Szóval, ha esetleg láttok majd a gyerekeitek történelemkönyvében egy ominózus űrlapot, akkor tudjátok, hogy én készítettem, és bejárja a világot.

Az oltás másik fele, azon azt hittem, hogy lefordulok a székről. Azt mondja a logisztikás picsa, hogy mert itt mindenki szétdolgozza magát, és hogy rajtam ő ezt nem látja. Hűha, gondoltam magamban… most aztán mi lesz. Majd jó hogy nem ő mondja meg, hogy nekem hogyan meg mit kellene csinálnom, és még véleményezze is. Na bebaszna!

Nem akartam arcoskodni a HR-es lány előtt, mert amúgy kedves  csaj… meg éreztem, hogy erre az egyetlen megoldás, ha végighallgatom őket, helyeslek, aztán meg elmehetnek ahova gondolom. Így is lett, és simán ment minden. Utána a logos csaj lelépett, hogy szétdolgozza magát, mi meg maradtunk ketten a HR vezetővel.

Beszélgettünk, hogy hol élek, hogy sikerült a lakáskeresés, beköltözés… stb. Hogy érzem magam a cégnél, milyenek a kollégák… ilyenek. Szóval kötetlen csevej volt. Szerintem ő már jobban ismeri ezt a logos részleget, úgyhogy nem érte meglepetésként a hiszti. Rendes csaj amúgy a másik is, csak ezek szerint nagyon nehezen viseli a konfliktusokat, és stresszhelyzetben összeomlik. Van ilyen, én elfogadom úgy, ahogy van.

Emberismereti szempontból viszont, siralmas. Az aki nem képes maga megoldani a problémáit, és nem tud úrrá lenni a felmerülő konfliktusokon egyedül, hanem a HR vezető szoknyájára van szüksége… hát nem valami fényes jellemre és személyiségre hajaz. Sajnálom, hogy így történt, de mindenhol vannak ilyenek, ennél még sokkal komolyabb viták is. Nem leszünk barátok a logossal valószínűleg, de ez nem is népszerűségi verseny. Mert tudjátok, ide azért járnak, hogy megalkossák a történelmi űrlapokat, és közben pihenés képpen szétdolgozzák a fejüket.