Munka után megint elkezdődött a vásárolgatás. Szerintem ennek már sosem lesz vége, legalább is egyre inkább nem látom a fényt az alagút végén. Kezdek benne kifulladni, pedig azt mondják a pénz elkölteni a legkönnyebb. Nagyon tévedtek kispajtások!

Ahogy elmentem a blokkoló kapu mellett egyből a bútorbolt felé vettem az irányt. Kb. 20 perc alatt sikerült is eljutni a város szívébe. Mondjuk azt hittem megőrülök a sok piros lámpától. Kifejezetten idegesítő tud lenni, főleg ha az ember időre megy. Ezen csak kisebb mértékben segít a visszaszámláló néhány helyen. Az legalább valamelyest nyugtatólag hat az emberre.

Na szóval bútorbolt. Beviharzottam. Egy fiatal csávó jött segíteni. Felmentünk az emeletre a konyhastúdióba. Elkezdtem futtában nézelődni. Srác futott utánam. Aztán egy gyors kör után megálltam, és közöltem vele mit szeretnék, és milyen méretek állnak rendelkezésre a lakásban. Eddig nem volt gond, minden ment simán. Ott kezdett süllyedni a hajó, mikor meghallotta, hogy végül is nem egész konyha kellene, hanem csak elemek belőle. Ja és mindez maximum szombatra. Itt már kezdtek fennakadni a szemei. Elemenként csak max egy hónap alatt lehet összeszedni, mert azokat egyedileg gyártják. Ha tényleg most kell, akkor egy komplett sort kell megvennem. Na frankó. Gyorsan telefon, hogy akkor ez a helyzet, mi legyen? Sajnos más megoldás nem volt, megveszem a sort. Max a nyárig marad a sima tűzhely és elnapolom a beépíthető főzőlapot, amit kinéztem. Hát mindegy, ilyen az élet.

Aztán a hűtővel is megjártam, ahogy korábban sejtettem. Ott kellett volna megvenni karácsony előtt azon a vérszemet kapott nagybevásárláson. Otthon nem volt, itt nem volt. Mindkét helyen csak a fehér, nekem meg az inox kell, és ettől nem vagyok hajlandó tágítani. Leszarom, hogy hiszti, nekem az kell! Bekaphatja mindenki. Ha már egyszer egy vagyont elköltök rá, legalább legyen olyan, amilyet szeretnék. Különben meg a két változat között még 10 rongy difi sincs ha átszámolom. Szóval nem kell az oltás, nem vagyok sznob.

Net nélkül megrendelni sem tudom sehol, így az otthoniakra maradt ez is. Beirányítottam őket a webshopok rengetegébe, hogy akkor lehet nézelődni. Azt hiszem egy röpke fél óra alatt sikerült egy nyerőt találni, kíváncsi vagyok rá. Remélem a szállítást is jól intézik el.

A leginkább dühítő viszont, hogy a netet meg a TV-t nem sikerült ma összehozni. A bútorboltba vezető úton hívtam az ügyfélszolgálatot, de nagy ívben tettek rám. Mikor hazakeveredtem 6 óra körül, akkor megint megpróbáltam, de kerek fél óra zenehallgatás után sem voltak hajlandóak szóba állni velem. Azt hiszem nem lenne rossz ötlet, ha a robothangú hölgyike bemondaná a call center-ben, hogy hívásaikat csak reggel 9 és délután 3 között fogadjuk. Amennyiben ezen időszakon kívül telefonál, nagy ívben leszarjuk. Igen, még akkor is, ha épp megrendelne valamit és nálunk hagyná a pénzét. A képviseletre meg nem tudtam bemenni. Pedig útba esik, de siettem. Csak kintről bekukkantottam a kirakaton, kb. 10 ember volt és két fiatal lányka. Na mondom, nekem ezt most nincs időm kivárni. Holnap megint próbálkozom a telefonos megrendeléssel napközben, mert időm megint nem lesz, ugyanis vissza kell mennem a bútorboltba és lezsírozni a konyhát meg az előszobafalat szombatra.

Manapság már pénzt költeni sem egyszerű. Ez majd jusson eszébe mindenkinek, ha ne adj isten költözésre adja a fejét. Jó előre kezdjetek el összeszedni mindent, mert nem megy 2 nap alatt. Ez persze nem nektek szól kávésok, ti már tudjátok. Inkább az otthoniaknak, meg azoknak, akik ismeretlenül bekattintottak a blogba, mert valami kereső ide hozta őket.