Apró örömök az életben, azt hiszem a legnehezebb azt megtanulni, hogy ezeket a mindennapi csodákat észrevegyük és képesek legyünk úgy tekinteni rájuk mint a nagy dolgokra.

A mosolygós Spar-lányt követően a saját magamnak tett ígérethez híven kávézni indultam. Közben bementem a Marktos lányhoz, tudjátok, akikkel találkoztam két hete véletlenül. Nem, nem a vörös, az a pultos… ez meg marktos és fekete. Na szóval be kellett mennem hozzá, mert kellett after shave meg shower gel. Szép magyar szavak. Vagyis nem is kellett annyira, de gondoltam meglátogatom, aztán veszek valamit… úgyis elfogy majd.

Meg is találtam az egyik sorban, ott guggolt és valamit rendezgetett. Mögé értem és finoman megpiszkáltam a haját és némán integettem neki. Aztán hagytam dolgozni, majd megint a kasszához álltam. Ő pedig jött mosolyogva… és hatalmasat rúgott a bevásárlókocsikba nagy csimm-bumm, ő meg majdnem elesett. Ilyent utoljára a Megint egy dilis amcsi filmben láttam, mikor a csaj lassítva jön le a lépcsőn, atom szexi, és az egyik fok beszakad alatta, aztán a pincében landol. Kábé olyan volt ez is.

Így őt is megmosolyogtam, és felajánlottam neki, hogy szívesen meginnék vele egy kávét ha végzett, biztosan jót tenne. Azért a nagy nevetésben rákérdezett, hogy komolyan gondolom e, én pedig bólogattam és a kezébe nyomtam a telefonszámom.

Titkon reméltem, hogy felhív, de közben szakadni kezdett a hó és nem nagyon reménykedtem. Itthon főztem egy mézest megint, sarkig nyitottam a meleg lakásban az ablakot, felhúztam csontra a redőnyt és a forró csodát kortyolgattam miközben néztem a hóesést és éreztem a hideg szelet az arcomon. Isteni érzés volt, teljesen lelazított.

De felhívott a megbeszélt időre, a hó pedig közben elállt. Örültem ahogy megláttam, és beültünk egy kávézóba. Ő forró csokit kért, én maradtam a hosszú habosnál, csak most két olcsó kurva nélkül. Ezt most nem érti senki, tudom, de a régiek tudják miről van szó. Bocsi. Szóval beszélgetni kezdtünk, és nagyon jó volt. Évek óta nem láttuk egymást, és közben sok-sok dolog történt mindkettőnkkel.

Ő is egyedül él, szintén tavaly lett vége egy hosszú szerelemnek. Külön költöztek akkor, és ő már nem akart hazamenni. Nem azért, mert nincs rendben valami otthon, csak ennek így kell történnie. Lassan de biztosan felnő az ember. Most a csoda az, hogy nem kell elmosogatni, majd csak ha én akarom. Nem szolgál ki senki, csak magamra számíthatok. Ha leteszek valamit, az biztos hogy később is ott lesz. És a legfontosabb, hogy itt megmérettetik az ember, önmaga és a világ előtt is.

Ilyen egyszerű az egész. Nincsenek nagy love storyk és drámák. A mindennapok csodái nem így íródnak. Azok bennünk élnek, mindig velünk vannak. Szeretem ezt az érzést, nem cserélném el semmire. Biztos vagyok benne, hogy találkozunk még, én úgy láttam ő is nagyon élvezte.