Hétvége, szombat kora délután! Az ablak nyitva a januári hideg ellenére és valami vidám vasárnap feeling van lenn az utcaszinten egy szemközti teremben. Kicsit benézték a naptárt, mert ugye szombat…
Amúgy nem rossz zene. Hasonlít kissé a jammelésre meg az örömzenére, ami csak úgy jön. Esetleg elmenne még a tűz mellé is egy-egy mámoros borospincés éjszakán. De megint ne kössünk ki az alkoholnál, a végén még az jön le, hogy valami topis szenvedélybeteg vagyok, pedig nem.
Simán megy minden egyébként. Voltam már reggel – nem kis kínok és önmarcangolás árán – 8-kor boltban, majdnem kávét is ittam, takarítottam, beszéltem Nettivel, sütöttem pizzát – már megint – és jobb volt mint a múltkori, mosogattam… szóval pörgés van. Ja a pizzához annyit, hogy ma egy másik programot választottam a JetChef-en, ezzel még finomabb lett, mert ropogott a sajt a tetején... nyami-nyami. Igaz, csak a boltban villant be a sorok között csámborogva, hogy van még itthon egy tészta, lassan egy hete. Nem ezt akartam enni, de ha már így alakult…
Most épp jönnek le ezerrel a filmek a notira, szóval kis unaloműzőként pötyögök addig. Találtam pár érdekeset, gondoltam, majd üres óráimban – amik nincsenek – megnézem sorban őket. Habár volt már olyan, hogy lerántottam, aztán legközelebb csak két hónap múlva találkoztunk a TotalCommander ablakában.
A munkában okés minden. Eddig hatan voltunk az irodában, most elköltöznek ketten az új csarnokba egy külön helyre, hogy közelebb legyenek a workplacehez. Mi maradunk 4-en; Csillag, Geller, Zsé és én. A pakolásból vastagon kivettük a részünket így is. Annyi a kis történet, hogy bevágtuk a kisebbik asztalt a plotterrel egy dobozos kocsiba, Cipi bemászott, hogy jobban behúzza. Ráhasalt az asztalra, az meg nagy recsegések közepette megadta magát. Fogtuk a hasunkat a röhögéstől Zsével, mondtuk is Cipinek, hogy még jó hogy nem ezen döntötte meg a csajokat amíg itt volt. A nagyobb asztal meg össze volt szerelve mikor indultunk, de mire felértünk a lépcsőn, már újra lapra szerelt kivitel lett belőle. Konkrétan darabjaira esett.
Szóltunk egy hapsinak, hogy hozzon valami fúrót meg facsavart, mert össze kell rakni valahogy. Erre megjelent egy akksis csavarhúzóval, meg 3 csavarral. Mondom, ember, te hülye vagy. Én nem értek ehhez, de már ránézésre sem lehet megoldani ezekkel a problémát. Otthagytuk, hogy kezdjen vele valamit, majd jövünk. Pár óra múlva visszamentünk, az asztalban benne voltak a csavarok, csak épp ugyanúgy imbolygott. Ennyit a nagy karbantartói vénáról. Le van ejtve, egy gépet elbír, a másik meg stabil a plotterhez.
Még jó volna ha Boogienak meg tudnám írni a levelet, amit már december óta ígérgetek. De nagy tróger vagyok, pedig ez a leány megérdemelné azt a pár sort, ha ő nem, akkor senki. Hét közben 3szor is volt időm írni a Profnak – azt mondja, hamarosan ők is megint cuccolnak, hiába no, a vándor lelkek – beszéltem Snoopyval is, a szegény kislány meg megint utoljára maradt. De most erőt veszek magamon! Fel kell még hívnom a pultos csajt, hátha dolgozik este és akkor iszunk egy welcome drinket a megérkezésemre, aztán utána jöhet Boogie.
De ti szégyelljétek magatok, mert a közkívánatra élesítése óta, egyszer sem írtátok be, hogy Tükörország! Ezért büntiből folytatom a rovatot, szenvedjetek!
