Tegnap nagy meglepetés ért a városban. Nem igazán számítottam rá, de valahol mélyen mindig sejtettem, hogy előbb vagy utóbb bekövetkezik. Habár nagyrészt már nem is emlékszem azokra a dolgokra.

Egész pontosan az történt, hogy egy adott helyen – egy boltban – összefutottam két régi ismerőssel is. Nem volt túl nagy a valószínűsége, hogy ez megtörténik, de fura dolgokra képes az élet. Elég az hozzá, hogy nagyon örültem nekik, igaz nem voltunk a legnagyobb jóbarátok annak idején, de ahogy mondani szokták; az idő megszépíti az emlékeket. Hogy még közelebb kerüljünk, két szép leányról van szó épp. A barátságot pedig tényleg barátságként kell értelmezni, amit azért emelek ki így külön, mert még valaki képes belemagyarázni mást.

Szóval találkoztunk, teljesen spontán módon. Örültünk egymásnak, és telefonszámot is cseréltünk újfent, ennyi év után. Az egyik leány itt dolgozik tőlem olyan 200m-re egy hotelben, vagy bárban, kávézóban… szóval ilyen multikulturális egységben. Nézegettem már párszor a helyet, mert tetszik, meg minden reggel elmegyek előtte. Gondoltam is, hogy bemegyek egyszer. Úgyis közel van, meg tényleg okésnak fest így kintről. Egyedül kicsit neccesebb, de most hogy nem ismeretlenül megyek majd, sokkal jobb lesz.

A másik leányka onnan nem messze egy nagy üzletben hasít. Most is abban a boltban találkoztunk. Én első pillantásra felismertem, de sunnyogtam kicsit, mert azt hittem nem vesz észre, aztán majd meglepem. Erre meg engem leptek meg, illetve a pultos kislány, azzal, hogy hirtelen megjelent a sor végén. Utána meg odakiabált, hogy nézd ki van itt… szóval tuti lebukás volt. Hát a meglepetésnek lőttek. Nem baj, pár percet beszéltünk, felmerült egy közös este is a közeljövőben, aztán én tovább rohantam.

A sietség oka a vizes arc, meg az elektronikai bolt korlátozott nyitvatartása volt. Meg amúgy is már egy másik boltból mentem be a lányokhoz is, úgyhogy káosz volt a nap. Szerencsére a melóban minden rendben, egyre inkább kezdek belerázódni. Geller és Zsé is kezdenek nyitni és lassan sikerül a beszélgetésekbe is bekapcsolódni. Egyszóval, minden a legnagyobb rendben! Ez 4 szó volt... :)

Este még levajaztam a vizes arccal is a dolgokat. Szerencsére nem egy olyan román bagázs volt, mint amit haluztam pár napja! Rendes fószernak tűnt, meg volt vele egy olyan tipikus figura, mint az Üvegtigrisből a Sanyi. De lebeszéltünk mindent, ma voltak itt napközben. Én átpasszoltam a kulcsot a szomszédnak, aztán napközben mindent összehoztak. Jól sikerült, bár maradt kosz bőven a lakásban, meg a WC-t is festeni kell valószínűleg. De ezt leszámítva, most már legalább minden rendben van ezzel a víz-gáz témával.

Aztán a hétfő nagy örömére még megsütöttem 3 pizzát. Nem ettem meg mind, nyugi! Csak volt egy nagy kocka sajtom, aminek vészesen fogyott a szavideje, nem volt választás! A JetChef tökéletesen tette a dolgát, nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek! JT369SL ez a tuti! Egy komplett konyha inox dobozba rejtve! Mindent tud, amit a főzésről – sütésről kell! Tibcsi ajánlásával sok szeretettel.

Végül hullaként estem össze a matracra. A nagy főzés, rohanás, a lányok, a munka, a vizes, mosogatás, pakolás… végem volt, mint a posztnak! :)