Szép kis nap volt megint. Sehol sem vagyok, aztán csak kopogtatok itt nektek! Hiába, kutyából nem lesz szalonna, de nekem most az intenzív pizza kúra után nem is nagyon kellene, még ha lenne is!

Hideg volt a városban egész nap, de benn az irodában forrt a hangulat. Reggel para volt, mert csak egy kulcsom van a lakáshoz. Illetve 5 van, de mindegyik mást nyit! Odaadtam a szomszédnak, hogy majd zárjon be a vizes brigád után. De ehhez reggel nyitva kellett hagynom, ami azért elég merész ebben a mai világban. Végül, mint este kiderült, nem volt semmi gáz.

Az IT divíziónál szokás szerint jól telt a nap és baráti hangulat uralkodott. Egészen addig, amíg meg nem ismertem a néhai klimaxos csapat itteni megfelelőjét. Ugye megvannak még a klimaxosok? Tudjátok, ők voltak az előző munkahelyen azok a vénasszonyok, akiknek soha nem volt semmi jó. De már olyan apróságokon akadtak fenn, hogy azt ép ésszel fel sem lehetett fogni. Na és persze mindezt olyan irritáló stílusban tudták közölni az emberrel… jobb nem is visszagondolni rá. Emellett a munka az nem ment, csak annak a megvitatása, hogy például mi lesz most a Barátok Közttel Magdi anyus nélkül, meg hogy a Gyuri kutyája tegnap megint odacsinált a kis téli ruhácskájára, mikor belehentergett a fűbe. De ez most halálosan komoly, hogy egész nap ilyen témák mentek, amit egy-egy kósza telefonhívás szakított csak meg!

Na, itt ezeknek a megfelelője a Logisztika. Képzeljetek el egy nagyobb irodát, ahol 8-10 nő van összezárva. Egy hapsi sincs köztük. Képesek lennének egymást egy kanál vízben megfojtani a nap végére. Vannak köztük fiatalok, de a legidősebb sincs talán még 40. De mind egy kaptafa! Na ezeknek kellett egy űrlap a VIR-ben. Megszerkesztettem szépen aranyosan, gondoltam még jót is teszek vele. Persze egy spéci felületen kell létrehozni, ami elég buta, szóval el lehet vele játszani akár napokig is. Kész lett egy vázlat, elküldtem nekik. Jön a csaj, hogy oké, de ő ezeket az eltéréseket találta, javítsam ki. Ott állt mellettem, és mindent végigkérdeztem lépésről lépésre. Rendben.

Nem telt bele 10 perc, jön egy másik, teljesen kikelve magából, hogy mi ez, meg ez nem jó… bla-bla-bla. Próbáltam vele nyugodtan beszélni, de kb. az ötödik mondat után éreztem, hogy esélytelen. Magyaráztam neki a dolgot, de egyre csak idegesebb lett. A végén meg nem akarta megérteni, hogy olyant nem lehet, amit ő akar, mert nem írták bele a programba. Erre teljesen eldurrant az agya és kiabálva kirohant az irodából aztán becsapta mag mögött az ajtót. Mi meg csak röhögtünk.

De persze visszajött kicsivel később, talán csak futnia kellett egyet hogy lehiggadjon. Újra nekivágtunk a projektnek, akkor már nagyobb sikerrel. Én nem akartam megjegyzéseket tenni neki az előbbire, gondoltam mégis csak új vagyok még, nem kell a balhé. De érzem, hogy abból az irodából nem nagyon kell spanoskodni senkivel. Végül megoldottuk a dolgot emberi módon, de minden nagyképűség nélkül, nem a csajon múlt a siker, mert az még mindig ott magyarázna. Szegény már majdnem sírva fakadt, nem akartam húzni a gázt. Legyen meg az öröme.

Munka után meg Cipi hozott fel minket a központba Zsével. El is mentünk ketten bedobni egy sört, meg egy kis Hubit! Örültem, hogy elhívott, és szívesen is mentem egy ilyen nap után. Lehet hogy ez egy jó kezdet?