Sikerült ma is égni, mint a rongy. Nem is kell kérdezni, persze, hogy a cég miatt. Most már úgy vagyok, hogy nem érdekel, pár nap van hátra, de elmehetnek ezek a k*rva anyjukba!

Elmentem egy helyi dekoros céghez reggel, hogy elhozzam a logózott tollakat, amiket nem is tudtam, hogy rendelt valaki. Kérdeztem, milyen számla kell? Utálatos-utalásos. Amikor már utalásos számlát hallok tőlük, tudom, hogy csak trükközni akarnak a fizetési határidővel, meg hogy amúgy is később kelljen fizetni.

A dekoros cicomázta ki a flottát is ősszel, nem kis munkát bevállalva, és vele együtt jó sok pénzt is beleölve. A kapcsolat régi már köztünk, mindig rendben ment minden. Ebből kiindulva nem is kért előleget akkor sem, és az árból is jócskán engedett némi stresszes tárgyalás után. Az egész tendert én vezéreltem. Sikeres volt, mert minden a megbeszéltek szerint történt, egyet kivéve. Előre kell bocsátani, hogy egy kis cégről beszélünk, tulajdonképp családi vállalkozás. Amit ők előre beletettek, annyi pénzzel tönkre lehet tenni őket csont nélkül.

Dolgoztak minden hétvégén, reggeltől estig, de megvolt minden időre. Küldték is a számlát. Csak hát a nagy lóvékilapátolás közben kiürült a kassza. A számlát meg nem akarta a vezetőség kifizetni, nem is tudta talán. A lejárat előtt pár nappal odaszólt, hogy biztosan meglesz e az összeg? Nyugtatták szegényt, hogy persze, simán. Deadline után 2 nappal újabb hívás, már nekem, hogy nincs átutalás. Akkor még nem sejtettem semmit, de néhány röpke félmondat a pénzügyes lánykával, és minden összeállt. Azt hittem elsüllyedek szégyenemben! Gondolhatjátok. Elmegyek kuncsorogni, mindent megígérek, beleteszem a lelkem is a depozitba meg a tenderbe… erre jól hátba lőnek.

Nem is hívtam többször, mert leégett volna a pofámról a bőr ahogy felveszi a telefont. Közben elhúzták a mézesmadzagot, hogy majd részletekben törlesztenek. Aha! Csepegett is a lóvé, de a mai napig lógnak még 4 kilóval az arcnak. Erre meg van képük még tőle rendelni a tollakat utalásos számlával. Már éreztem, hogy balhé lesz, mikor megtudtam, hogy oda kell menni reggel.

Amúgy korrektek voltak, a bolti csávó is egyből telefonált, hogy itt vagyunk. Akkor éreztem gyülekezni a felhőket, mikor mondta az arcnak a telóba, hogy utalásos számla kellene. Na, egyből ott termett és kereken az volt a mondás, hogy azt elfelejthetjük. Ő többet utalásra nekünk semmit. Rég éreztem már magam ennyire megalázva, pláne önhibámon kívül.

Kicsit vázoltam neki mi is van, meg hogy egyre jobban csúszik a talaj a cég alatt, szóval én is dobbantok januártól. Szerintem vágta mi van, mert mondtam neki, hogy van akinek az ehhez hasonló helyzetek beleférnek, nekem meg nem, és én sem adnék többet számlára semmit nekik. Végül elvihettük a cuccot, ő meg bejött kb. egy óra múlva a kp-s számlával a pénztárba, hogy akkor lehet leszámolni ide a asztalra. Tökéletesen megértem!

A gerinctelenség csúcsa viszont még az üzletben volt. Felhívta az üv-t ott előttem, és bemondta neki is a számlás dolgot. Ő meg csak vigyorgott a másik végén, hogy ki beszélt itt utalásról? Persze hogy fizetik rögtön! A szájbab*szott büdös k*rva anyádat, azt fizeted! Nekem egy fillért sem adtál amikor indultam a kasszából, én meg a saját lóvémból nem fogom kifizetni. Ott mondtad a szemembe 20 perccel előtte, hogy hozzak számlát te gennyláda! Nagyon felment bennem a pumpa!

Végül, nem kis bravúrral, békével váltunk el. Kicsit büszke is vagyok magamra, hogy megoldottam a helyzetet békésen. De épp ezek miatt a dolgok miatt is lépek. Nekem nincs szükségem arra, hogy ne tudjak reggelente tükörbe nézni, és nem is akarok asszisztálni ezekhez a stiklikhez, főképp nem a saját bőrömre! Tetvek vagytok mind, remélem a boldog karácsonyban valaki rátok gyújtja a fenyőt miután átbökte a sötét lelketeken és beledöglötök egytől egyig!