Aludni nem sikerült péntek éjjel sem, talán kicsit úgy voltam vele, hogy már az otthoni szoba furcsa, nem az itteni lakás szobái. Kicsit hontalan vagyok most, még itt sem vagyok itthon igazán, de otthon sem vagyok már otthon teljesen.

Korán ébredtem a hajnali megérkezés ellenére. Reggel nyolckor már gálában voltam. Be akartam menni a központba, hogy vegyek egy cipőt, mert az előző megadta magát teljesen a hó hatására. Én mindig mondtam, hogy ez a tél egy rossz dolog!

Bevágtam magam a kocsiba és go. A bolt amiben bíztam, mert elég minőségi cuccokat adnak, csalódást okozott. Szinte semmi nem volt a méretemben, de a kínálat is elég gyérre volt szabva. Tudtam még egy helyet, ami sosem volt szimpatikus, de a felette lévő lépcsőházban lakik Maszat, gondoltam akkor legalább iszunk egy kávét. Be is robogtam reményvesztetten a boltba, de el voltam ájulva. Jó portéka volt, és az eladó srác is normális. Hamar választottam, és mosolyogva, elégedetten távoztam.

Bedobtam az autóba a csomagot, aztán felcsengettem Maszathoz. Ittunk egy kávét. Pálinkával is kínált, de ellenálltam! (Most vagánynak érzem magam ám!) Elbeszélgettünk, meséltem neki sok mindent az új dolgokról, ő meg panaszkodott a régi helyről. Megint leépítés volt, és ugyanúgy meg a pénzmosás mint eddig. Ne legyen igazam, de úgy érzem, az a hely nem húzza már sokáig. Van egy pont ahol már nem feszül tovább a húr és borul a bili. Szinte elkerülhetetlen, azokkal a facekkel meg akik ott vannak, holtbiztos. Hála az istennek, hogy én megpattantam onnan még időben. Amúgy visszajött a régi üv, aki nyáron elment. Már azt sem tudják hogy variáljanak. Hamar meg fognak megint bukni, csak azokat a szerencsétleneket sajnálom akik a lelküket is beleteszik abba a cégbe.

Úgy egy órát lehettem, aztán meg csak relax volt. Ettem, aludtam meg TV-t néztem. Többre már nem futotta az erőmből, éreztem hogy eljutottam 72 óra nem alvás után a határra. Este még beszélgettem Nettivel, szegényt megint egyedül hagyta a fiú. Nem tudom mi lesz így, de legszívesebben megfognám a kezét és ide hoznám, nem is engedném hogy visszanézzen. Érzem és ő is érezteti, hogy nem boldog, de én nem tehetek semmit. Illetve tehetnék, de neki kell döntenie, én csak támogathatom. De bármikor újra megfognám a kezét, tényleg!

Na nem csöpögök tovább, szóval beszélgettünk kicsit, aztán én bedőltem! Úgy aludtam, mint akit agyonvertek. Reggel friss voltam ismét, üde és kívánatos. A vasárnap pedig a szokásos módon csak döglődéssel telt, de már nagyon kellett. Ebéd után készülgettem, aztán mindent bepakoltam, és újra útra keltem.

Kényelemesen utaztam, habár a leszállásnál sikerül összekenem a kabátom, de egy kedves lány segített leporolni. Innen is ismeretlenül köszönöm! A kerekes szatyromat végigzakatoltattam az utcán, és újra itthon voltam. Gyorsban kipakoltam, felsepertem, felmostam, cipőt bokszoltam, mosogattam, ágyaztam, ettem… stb.

Beszélgettem újra Nettivel – csodás volt hallani megint a hangját -, most meg irkálok nektek. Még kaját kell csinálnom holnapra, és nem ártana kicsit pihenni sem az éjjel. A takarítás sem lett teljesen kész, de holnapra is kell hagyni valamit. De hogy én hogy utálom a hétfőket! Pfejj! De még az üzenetekre sem válaszoltam a neten. Megint a határon vagyok.