Szopás ez az egész. Végül sikerült a számhordozás, de csak 4. próbálkozásra. Már tényleg szívatásnak vettem. Először árubeszerzés miatt zárva, másodszorra voltak vagy 10-en előttem, még munkaidő végére sem értem volna vissza a céghez. Az meg már túlóra, ugye! Mert az ilyesmit csak munkaidőben illik rendezni, jó szokás szerint. Harmadszorra az ebédszünet idejére futottam be, és végül negyedszerre bebocsátást nyertem a nagy T-hez. Természetesen munkaidőben, természetesen vártam vagy egy órát, én nem is értem mit kell tökölni ezzel ennyit. Jó tanács: sose karácsony előtt intézd a számhordozást és a GSM ügyeket!

Amúgy a csaj szimpi volt. Olyan kis édes magenta pulóverben, teljesen beolvadt a reklámtáblák közé. Egy darabig mosolyogtam, vártam a soromra. Később elment a kedvem, mondjuk úgy fél óra ücsörgés után.

Az idióta klimaxosok is vagy kétszer felhívtak, hogy nem tudnak nyomtatni. Leszarom! Meg a lakástulaj is megtalálta ezt a legmegfelelőbb pillanatot. Őt azért hamar leráztam, a szerződés oké, majd a hétvégén elintézem a többit.

Valami fószer is csörgött, persze épp mikor a másikon beszéltem, így mindenki nagy örömére végig lehetett hallgatni a kedvenc csengőhangom, vagy 2 percen keresztül. Megtalálta a majd 2 hónapos hirdetésem, hogy lakást keresek. Hát időben észrevetted pajtás!

Mikor végre én következtem, már megint telefonnal a fülemen ültem le a lányka elé. Épp a klimaxosokat tanítottam távbeszélgetésben nyomtatót telepíteni és megosztani. Természetesen sikertelenül, miért is próbálkozom?! Én vagyok a hülye. Aztán elküldtem őket a búsba, mondom beszélnem kell a magenta lánnyal, most tipli!

Hamar megvolt a dolog, és kedves volt, mert odaírta az én példányomra a számát, hogy ha kérdésem lenne, vagy bármiben segíthet. Milyen kedves, bár nem hiszem, hogy a feladatköre ezt előírná… szóval mindenképp fel kell hívnom, legalább egy forralt bor erejéig.

Ja, amúgy a vásár is csak pöcsölés volt. Elléptem ebédszünetben, de olyan szájba****ott fos idő volt, hogy egész éjjel meg délelőtt esett a hó, így az út első felét lépésben kellett megtenni. Rohadjon meg az összes hótoló! A bor fasza volt, meg a kalács is. Még a hepajra is azt mondom, hogy elment. Hazafelé már nem esett, jöttünk rendesen. De odafelé jól beszoptam azért.

A sörözést holnap estére kellett halasztani, szokás szerint. Én nem tudom, ez a Snoopy gyerek is folyton be van punnyadva, de mikor sörözésről meg lazításról lenne szó, folyton késésben van, meg rohan egyik helyről a másikra. Végül is mindegy, majd holnap, úgyis péntek, én meg nem akarok szombaton bemenni, van nekem jobb dolgom is.

Az OTP szíveskedett megváltoztatni a számlámat, ráadásul még a lekötést is fel tudtam törni simán. Ez sem szokványos manapság, hogy egyszerűen mennek a dolgok. Még csak nem is kellett sokat várnom. És az ügyintéző leányka is odatette magát rendesen. Nem volt meleg, de azért egy gombot még az ingén lepattintott a majd fél órás cseverészésünk közepette. Végül egy jelentősebb összegű bankszámlával, meg egy hétszámjegyű rendelkezésre álló hitelkerettel (amiért nem kell fizetni egy petákot sem, végre a bankom is megbecsül), plusz új számlacsomaggal távoztam. Rendes volt a leány, mert kedvesen segített benne, hogy ne tőle kérjek KP-t, hanem menjek ki az automatához, mert ott már ingyen lesz, neki meg pénzt kellene kérni érte. Én meg mondtam, hogy rendben, de akkor a spórolt pénzt elkávézzuk majd legközelebb. Szendén mosolygott, szóval a jövőben majd sűrítem ezeket a látogatásokat az OTP-nél, habár neten is megoldok minden bankügyet. De most már nem a bankért megyek, valami egész másért! A hitelkeret mondjuk úgysem kell  ilyen fizu mellett de már legalább egy indokom van, hogy újra menjek… lemondani.