Pörgős hétvégén vagyok túl megint a nagy hidegben. Annak aki meg örül a sarkvidéki klímának azt üzenem, menjen végig Szibérián egy szál övben, ne itt sápítozzon, hogy milyen szép a hóesés. Ja, a meleg szobából nekem is, de nem tehetem meg, hogy onnan nézzem. A romantikus nyáladzást meg ne merjétek jegyezni, mert nem egészen így szokták azt képzelni! Lássuk az elmúlt pár nap összegzését, hogy behozzam a lemaradást;
Péntek: Bűvészkedtem az új lapival, mindent fel kellett tolni újra, és még azóta sincs kész teljesen. Legalább a tükrözést meg kellene oldanom még ma éjjel valahogy. Amúgy a rendszer áll az itthoni hálón, de a munkahelyi jól megszívatott. Kezdődött a fájlszerver táphibával, aztán az egyik munkaállomás is megadta magát. Arról már nem is beszélek, hogy közben a Zebra is behányt, mai napig nem jöttem rá mi van vele. Csak szaladtam egész nap, mint valami zavarodott elmebeteg. Persze gondoltam, majd a hétvégén jön egy kis lazítás, de ara várhattam, illetve nem is egészen. A havazást már meg sem akarom említeni, mert tudjátok, hogy utálom, a hideget pedig nemkülönben. Ja a csávót meg akiért lobbiztam a menedzsmentnél, végül felvették csont nélkül. Kicsit dagad a mellem, de remélem nem hiába. Hétfőn jön először, kíváncsi vagyok villant e.
Péntek este: Végre összejött a sörözés. Illetve kisebb sikerrel, mert vagy 10 percet ácsorogtam a kereszteződésben mire odaértek, és legalább -15°C volt. Taknyom, nyálam összefolyt… volna, ha nem fagy meg előtte. Rögtön 3 forralt bort bevertünk, és még szerencsénk is volt, mert amúgy tömve volt minden emberrel, még valami céges kis happening is volt az egyik sarokban, szóval kész szerencse, hogy találtunk üres asztalt. Közben befutott a Kalóz meg a Prutyi. Onnantól kicsit szűkös volt a hely, ráadásul valami agybajos teniszbajnokságról beszéltek, ami engem marhára hidegen hagyott. Ki lehet olyan állat, hogy tökig érő hóban meg mínusz húszban teniszezni jár. Betegek ezek mind. Tudom, fedett pálya meg minden, de leszarom. Becsaltuk a Fecót is, az is benne volt a bajnokságban. Én meg csak ittam sorban a köröket nagy magányomban a társaság közepén. Letudva ez is karácsonyig!
Szombat: A legfontosabb tanács, amit adhatok; soha, semmilyen körülmények között ne menj a családdal vásárolni, pláne ne karácsony előtt. Ha valaki még egyszer erre rá akar beszélni, ott a helyszínen lövöm le mint egy kutyát. Rémálom volt a nap! Persze szinte semmit nem sikerült elintézni, legalább is nem annyi dolgot, amennyit akartam. A kávé meg az alvás hiányának a tünetei pedig egyre szembetűnőbben látszottak rajtam szerintem. Atom hideg volt, és még a szél is fújt. Azt hittem minden belém fagy. Mikor bementem a TESCO-ba még csak így állt a dolog, de mire kijöttem 5-8cm friss hó, szélvihar, hó szakad, ahogy az égből lefér. Na basszus, most hogy jutok haza? Kb. 40-60km/h Max. sebesség és jó másfél óra utazás után végre itthon. Kisebb sikerélmény volt.
Szombat este: A kiemelt megpróbáltatásokra tekintettel felhívtam a Magenta leányt, hogy akkor segítsen már, és igyunk valami forrót még ma. Szerencsére nem kellett könyörögni, úgyhogy kisvártatva egy gőzölgő kávéscsésze felett találtam magam, és még a hóvihar is elcsitult. A fekete lötty rendbe hozta a kis lelkem egy időre. Most mondhatnám, hogy a hidegre való tekintettel maradtam, de végül is kit akarok átverni? Mindenki tudja, hogy de mégis talán! Reggel meg ágyban párnák közt ébredtem, kellemes illatokra. Reggelit kaptam, amit le is fotóztam nektek, csak az a csúszás, hogy a gépet felejtettem benn ma a cégnél. Holnap pótolom, esküszöm és külön posztba teszem!
Vasárnap: Főképp logisztikával telt. Nem kispálya egy komplett költözést meg netes rendelések armadáját összehozni térben és időben, pláne ha ünnepi nyitva tartás és évvége is beleköp a levesbe. Törtem is a fejem rendesen. Ráadásul még a bútort is ki kellett választani tegnap az autóban hazafelé. Ha már gyorsan amúgy sem lehetett hajtani, volt idő a katalógusokat böngészni a kormányon driftelés közben minden kanyarban. Szóval minden tiszteletem a logisztikai szakembereknek a vasárnapi ténykedésre visszakapcsolva. Hála istennek sikerült találnom egy dekoros céget, aki tud is segíteni az újabb hóbortomon.
Vasárnap este: Megrajzoltam a dekort, ami nem volt egyszerű, de legalább nem csalódtam magamban, ami a rajzkészséget illeti. Nekem nagyon bejön, és a papír után sikerült is gépre vinni az egészet egy plotterrel. Komolyan a szombat estét nem számítva ez volt az utóbbi idők legnagyobb öröme. Majd a héten levajazom velük a dolgot, meg befűzöm ezt is a logisztikai tervbe. Nettivel is beszéltem megint, ő is vett „taccsot”! Örült neki, és jó volt hallani a hangját. A kis barátja ma éjjel jön vissza, biztos nagy boldogság lesz. Kis édesek mindketten, a többit meg vágjátok!
Hétfő: Szó szerint kib*szot hideg hajnal, és megint menni kell dolgozni! Life sucks! Na de még a pár napot kibírom. A lobbis csávó kicsit ugyan késett, de betudtam a szar utaknak. Délelőtt folytattam a logisztikát, megvan a bútor a hálóba, meg a matrac is az ágyra. A bútor csont nélkül ment, a matraccal meg beszoptam. Nem ilyent akartam, mint amit rendeltem, de remélem fasza ez is. Sajna kényszerhelyzet, mert időre kell a dolog, nem érek rá január közepéig. Végül is azt hiszem ilyenen feküdtem szombaton is a boltban, az meg elég meggyőző volt. A másikat meg csak elképzeltem, de akkor az megmarad manifesztációnak. El is rohantam a bankba kifizetni a díjbekérőt, mert neten nem tudtam annyit utalni a szutyok limit miatt. Tetvek! De legalább megint láttam a bankos lányt és beszélgettünk, még mindig ott van a szeren, és ráadásul emlékezett is rám, meg arra is, amit meséltem neki múltkor. Jól esett, tényleg lehetne valami ebből a helyzetből, de akkor a magentával mit kezdjek?
Hétfő munkaidő alatt: Ugye volt a rohanás a bankba meg a csomó telefon a boltoknak és a netes webshopoknak mire minden összeállt. Ezzel le is fedtem a délelőttöt. És még a postára is bezavartam a követőmet hogy dobja már fel a lapot, amit vettem hétvégén, addig én várom a sorom a bankban. (Nem véletlenül…) A délutánt végigmagyaráztam a srácnak, szerintem a felét nem értette, de mindegy. Próbálkozik, meg kérdez, és ez már jó jel. Valami sorozatosan leb*szta az egyik megszakítót, már az ideg szétvetett, de aztán nem lett semmi. Biztos csak az olajradiátorok terhelték túl a kört. Persze a Clipper kiakadt, azt kellett buzerálni, és négy előtt 10 perccel az SMC is megadta magát, de egy áramtalanítás helyrehozta. A nagy sietségben hogy hazaérjek a gépet meg otthagytam, pedig egész nap a fejemben volt, hogy belinkelem nektek a reggelis képet.
Holnap is lesz nap…juhé!! :(
