Szokás szerint el vagyok havazva, ami még így télen nem is olyan meglepő, főképp ha a hó is esne. De milyen szerencse hogy nem, mert utálom, és ha szeretném, akkor most örülnöm kellene, pedig nagyon utálom! Ez után a kezdeti képzavar után nem is tudom hogy lehetne stílszerűen…

Nagyon boldogot mindenkinek! Ha már a hó nem jött össze, a ti nagy bánatotokra és az én nagy örömömre, legalább ez a minimum amit adhatok, hogy írok pár sort. Nem leszek hosszú, nyugi, tényleg! Szeretnék megköszönni nektek mindent kedves ismerősök és a blogot ismeretlenül…