Snoopy-val még a jó világban ismertük meg egymást. Na persze nem így nevezzük, inkább Mucusnak. De nem húzásként van ez így, hanem van egy barátnője, akitől eltanultuk. Őt én Pepsi-nek hívom, habár utálja, de nekem mindig az marad. Szóval Snoopy-val folytassuk, Pepsi majd később.

Snoopy jó szívű srác, elég tárgyilagos és nem valami nagy álmodozó. Nem mondanám realistának, de többnyire képben van. Barátságunk kezdetén sok viszontagságon ment keresztül, mondjuk 16-17 évesen mindenki. Sok reménytelen szerelem, töménytelen mennyiségű alkohol, és rengeteg kis happening a barátokkal hétvégente, később már hét közben is. Vele majd elég sok múltbéli történet lesz a jobb világból, jelentős szereplő az életemben. Hol eltűnik, hol feltűnik, de azért bátran állíthatom, egy biztos pont a kevésből az életemben.

A középiskolában találkoztunk, azt hiszem 1-2 héten keresztül nem is beszéltünk. Nekem akkor hosszú hajam volt, szakállam, és elég durva életem. Aztán egyik délután összeültünk, és elmentünk egyet kocsmázni este. Onnantól fogva többnyire elválaszthatatlanok vagyunk. Ha visszavágyom a normális életbe, elég csak felhívnom és megbeszélnem vele egy találkozót. Elég fiatalok voltunk még, háttérben az én másik világommal. Kezdetben nehéz volt összeegyeztetnem a kettőt, de aztán egész jól belejöttem. Sok helyen lettünk törzsvendégek az évek során. Rengeteg barátunk volt. Ha csak egyedül kimentünk az éjszakába, legkésőbb 10 perc kellett hogy elteljen, és már egy csomó ember volt körülöttünk, mindig volt kivel és hol, ami egy kisvárosban elég nagy dolognak számít. Csodaszép korszak volt.

Ő ennek egy szakaszában eléggé elvetette a sulykot, konkrétan, ha nem volt esemény, már remegett a keze az elvonástól. Erre nagyrészt persze ráerősítettek a szerelmi csalódások, de hát az ifjú kornak ez is velejárója. Azért sikerült kirángatni ebből nagy nehezen, bár nem tagadom, ehhez az ő elhatározása is kellett. Azt hiszem a csúcspont ott lehetett mikor kimentünk a hétvégi házhoz bulizni, ő pedig a 0-ra ivás után egész éjjel szőlőveszőt tartott a tűzbe, és azt égetett némán, úgy nézett ki, mint valami szomorú horgász a pecabotjával, miközben a többiek jól érezték maguk.

Később finomított a technikán, és mikor már elpilledt, csak annyit mondott „milyen kényelmes lenne fekve inni”. De megtanultuk, hogy ezt követően kb. 30 perc múlva már alszik, azóta nem megyünk bele a játékba.  Akkoriban sokat éjszakáztunk, gyakran előfordult, hogy a buliból mentünk gályázni másnap a padba. Csak egy gyors zuhany, meg egy kávé gyógysörrel, és simán bírtuk a napot végig. Konkrétan az érettségi tabló képünk is egy ilyen vad éjszaka után készült, én meg is lepődtem, hogy ahhoz képest mesebeli hercegek vagyunk rajta.

Előtte nap voltunk Badacsonyban a Varga pincészetnél… és hát ugye nem kell ragoznom nagyon, hogy ittunk sok bort, meg hoztunk is haza és fergeteges estét csaptunk a hétvégi házban és környékén. Aznap éjjel jöttem össze egy lánnyal, de csak pár hónapig tartott, legfurább kapcsolataim egyike volt.

A bulik az idő múlásával egész középiskolás éveink alatt csak sűrűsödtek, a csúcs persze az érettségi volt. Nem voltunk mi buta gyerekek soha, csak más volt a meggyőződésünk az életről. Az érettségire nem nagyon küzdöttünk, ezt majd elmesélem részletesen, de persze meglett minden tárgyunk, nem is rosszul. Mindenesetre a kocsmában a blokkon egy sör úgy szerepel, hogy „1 TÉTEL”. Ezt a gondolatmenetet követve, mi naponta elég sok tételt megtanultunk, sőt már az első héten megvolt a kvóta az összes tantárgyból.