Letelt az első hét az új melóban. Keservesen kínzó volt. Rohadtul meg kell szenvedni azért, hogy valaki megtanuljon egy új munkában boldogulni. Engem is rendszeresen elért a hányinger ezen az első héten.

Még az a szerencsém, hogy Geller meg Zsé rendes arcok. Persze nem lehet túlfeszíteni a húrt, párszor már éreztem is, hogy kicsit ciki, hogy meg kell őket kérnem, hogy segítsenek. Ugye ebben az a leginkább necces, hogy én azért vagyok ott, hogy nekik segítsek, nem pedig fordítva. Tényleg össze kell kapnom magam, mert el vagyok kényelmesedve. Ezt mindenképp felveszem a „to do” listára, mégpedig hiper-mega fontosban.

Örültem pénteken, hogy végre letelt. Így van időm fújni egyet, mert eddig csak szívás volt. Egyik nap így is előbb megpattantam, mert ugye jöttek a TV-sek szerelni. Valamikor majd benn maradok kicsit tovább, de ezt még görgetem magam előtt addig, amíg ki nem pipálom ezt a tanulási folyamatot.

Zsé rendes volt pénteken, mert mikor ketten voltunk és dumáltunk, megnyugtatott, hogy minden kezdet nehéz. Köszi, magamtól nem jöttem volna rá. Mondtam neki, hogy elég gáz, mert hiába sztoriznak egész nap egymás közt, én nem tudok hozzászólni, mivel azt sem tudom kiről beszélnek. Ha meg én mesélnék, ugyanez lenne fordítva. Később majd másképp lesz, ezzel nyugtatott. Remélem igaza lesz. Amúgy jól érzem magam köztük, vidám kis társaság. Ha végre belejövök a váltásba, tuti jól kijövünk majd. Csak legyek már túl rajta.

Jó is lehetett volna ez a hétvége, de a tegnapi balfaszkodás elvette a kedvem mindentől. Persze tetszik a konyha, meg minden, de majd megszakadtam mire kész lett. Ezt is nyugodtan ráírhatom az elkényelmesedés számlájára, de tényleg nagy meló. Elhozni a cuccot, felhozni a cuccot, felszerelni a cuccot. Ha valaki garantált derékfájást akar egy nap alatt és végkimerültséget, csak javasolni tudom a bútorszállítást és felszerelést. Tuti eredmény!

Persze a memory matrac segít, de eltart egy-két napig, mire rendbe jövök. Nem is tudom mi lesz, ha kész leszünk és vissza kell menni edzeni. Olyan izomlázzal fogok küzdeni az első két hétben, hogy meg sem bírok majd jajgatás nélkül mozdulni. Mulatságos kis helyzet lesz, az biztos. Tutira adják majd az ívet Gellerék.

Most egyelőre tényleg az időbeosztáson dolgozom, mint ahogy már korábban írtam. Nap közben meló van, este meg győzök zárásig odaérni mindenhova. Ma például vasárnap van. Időm az most lenne, de ugye kisváros. A boltok nagy része zárva, szóval 22-es csapdája ez az egész. Na, majd kiokoskodom. De holnap már megint hétfő… basszus, repülnek a napok.