Megvolt az első éjszaka az új otthonban. Nagyon rég aludtam már ilyen nyugodtan. Pontosabban több mint két hónapja nem. Még Nettivel. Azóta a sok változás, feladat, meg az a régi ismeretlen ismerős világ nem hagytak nyugodni egy éjjel sem.

Nem könnyű munkát, lakhelyet, életformát váltani, még fiatalon sem. Aki az ellenkezőjét mondja, hazudik! Egy csomó mindent kell térben és időben összeegyeztetni, és erre még jön a lelki nyomás, ami szintén vele jár. Sokkal könnyebb egy berendezett lakásba bemenni, vagy egy albérletbe, de a franc sem akar más cuccai között élni. Nekem legalább is nem megy. Azt hiszem, ha legközelebb megyek valakihez, egész másképp fogok gondolkodni, mikor körbevezet a lakásban. Már tudom mennyi meló van benne, hogy úgy nézzen ki minden, ahogy kinéz. Nem kifejezetten egy emberes történet!

Most január 3-a van, épp csak elmúlt dél. Hosszú idő óta az első egyedül töltött vasárnapi ebédem. Tetszik a helyzet, elismerem. A rádió szól a fülesen, ölemben a noti és támaszkodom az üres falnak. A cuccok szanaszét a másik szobában, még nincs hova rakni őket. Csak én vagyok a szobában, meg a sok kütyü. A nap besüt az ablakon a tegnapi szélvihar után, és én jól vagyok. Nagyon jól.

Tegnap olyan fél egy felé sikerült ágyba kerülni, pedig halálosan fáradt voltam már. Barátkoztam este az új környezettel. Kicsit szutykoltam még pár dologgal, zuhanyoztam egyet, aztán lefeküdtem a gép elé. Néztem egy filmet és elaludtam. Csak a szél zúgását hallottam a viharban, a szomszédok közül senkit. Elég jó a hangszigetelés, legalább is nem rosszabb, mint más lakásokban ahol jártam életemben.

Az alvással kapcsolatban el kell hogy mondjam nektek, MEMORY MATRACOT MINDENKINEK! Én most vettem kb. 2 hete. Eddig nem aludtam rajta, mert itt volt az új lakásban. Tegnap volt az első, nekem! Basszus, besza-behu olyan jó! Mindenkinek ki kell próbálnia legalább egy éjszakára. Hihetetlenül kipihenten ébredtem, és teljesen lelazított valóban. Többé nem is kell más, csak ilyen! Nem kemény, nem puha, pont annyira és ott mélyed be ahol kell, bármilyen testhelyzetben is fekszel. Mintha átölelne egész éjjel valaki. Csodálatos! Tudom, egy kisebb vagyonba kerül, de bőven megéri. Én nem bántam meg, hogy megvettem, pedig féltem tőle. Ugyebár én is derékfájós volnék, kétszer műtötték is a gerincem, szóval hihettek nekem. Én már csak tudom milyen a frankó fekhely.

Ma olyan 9 felé ébredtem, teljesen kicserélten. Gyorsan elszaladtam a boltba kajáért. Visszafelé megint játszani kellett kicsit a kulccsal, még nem jöttem rá a megfelelő technikára. Az ajtó előtt találkoztam az egyik szomszéddal, el is ígérkeztem hozzá délutánra kicsit ismerkedni. Majd megkérdezem tőle a dolgokat. Jó lenne felderíteni a környéket is, most nincs olyan vészes időjárás, de nincs időm sajnos.

Le kell mérnem a konyhát mindenhol, mert holnap el akarok menni bútort venni. Húzós lesz. Még le is kell rajzolnom, hogy ne keveredjek bele a méretekbe, de lehet hogy csak lefényképezem az összes falat, aztán majd a gépen benyilazom a méreteket. Így talán hamarabb végzek.

Ja tegnap találkoztam az előző tulajjal is. Nem valami matyó hímzés a nő, az biztos. Nem volt bunkó amúgy, csak nekem furcsa a stílusa bizonyára. Na mindegy, ez is megvolt, úgysem találkoztunk még személyesen, a szerződést is neten keresztül intéztük.

Most beszéltem egy fél órája Nettivel is. Felhívott, hogy megint boldog újévet kívánjon. Nagyon aranyos volt. Imádom ha felhív és beszélünk. Elmesélte a szilvesztert, meg hogy mi van vele mostanában. Én nem is tudom, csomó dolgot mesélhetnék neki, de valamiért nem megy. Illetve azokat a részeket amik húzósabbak, mindig kihagyom. Pedig nincs rá különösebb okom. De most mit mondjak? Meséljem el neki a magentát? Meséljem el neki a mikulás lányokat? Meséljem el velük az újévet? Az erős búcsú bulikat vagy 5 külön társasággal? A kicsit sem szalonképes szilvesztert? Vagy a kávézós estéket? Na nem! Én ezt a lányt túlságosan szeretem vagy szerettem ahhoz, hogy így legyen. Én meg akartam karácsonykor kérni a kezét, helló! El akartam venni feleségül nyáron és visszahozni ide, ebbe a világba, ahonnan én jöttem.

Szegény, ha tudná amit nem szabad neki… Mármint nem a fentebbi történetekkel, meg nem is velem kapcsolatosan, sokkal inkább a mostani helyzetre gondolok, de ezt nektek nem kell magyarázni. De majd ha az élet úgy akarja… jó szerencsét Kincsem, maradjon örökre titok, azt kívánom tiszta szívemből neked!