Ma megvolt az első munkanap az új cégnél. Vegyesek az érzések, de mindent egybevéve pozitív. Rázósabb is lehetne, igaz sokkal lazább is. Többnyire az új szabályokat lesz nehéz megszokni.
Reggel sikerült időben felkelni, pedig volt bennem némi félsz, hogy most nem fog senki rám csörögni ha elalszom, mint az előző munkahelyen Maszat. Csontig hatoló hideg fogadott a még kihalt utcákon. Sajnos az időt nem mértem, de olyan bő 10 perc lehet az út. Mikor beértem felvettem a chipkártyám és indulhatott a móka.
A HR-en kezdtem, elrendeztük a papírokat. Aztán irány az IT osztály. Zsé és Geller már ott fogadtak. Ők lesznek a két társam. Rajtunk kívül még ketten vannak a mostani irodában, két leány. Csillag és még valaki, de sajnos az ő nevére nem emlékszem. Nehéz egyszerre mindent fejben tartani. Bocsesz. 8 után körbevezetett Geller. Mondjuk nem tévedek talán el, de elég nagy a telephely. Kis útbaigazítás azért az elején még kelleni fog.
Nap közben is főképp vele beszéltem, Zsé eléggé el volt foglalva. Rögtön belevetette magát a munkába, pedig nem tűnik valami nagy workernek. Ezt csak azért gondolom, mert kutyaláncokat megszégyenítő vastagságú fux lóg a nyakában, plusz fülbevaló, szakáll és masszív testalkat. Sokkal könnyebben képzelném el egy éjszakai bár szekusának, mintsem infósnak. De rendes arc, legalább is amennyi így egy nap alatt lejön az embernek.
Nézegettem az ottani VIR-t, nem mondom, hogy nem ködös a dolog. Majd kitisztul. Ami elsőre szembetűnő, hogy az itteni dolgozók azért vágják a témát. A korábbi cégnél leginkább csak a robotszerű munka ment az embereknek. Itt azért nem néznek rád bután, ha mondjuk kimondod egy Excel tábla előtt ülve, hogy képlet. Talán még van remény.
A szabályok ismertetése nap közben történt. A leginkább vicces mondjuk a szünet. Ezt úgy kell elképzelni, mint az iskolákban. Naponta 3 szünet van, ebből egy ebédszünet. Szünet alatt ki kell menni kicsit kiszellőztetni a fejed, meg szívni egy cigit, ha bagós vagy. Aztán megszólal a kürt, és irány vissza a munkához. Nekem ez a legfurább. Megértem, hogy az üzemi dolgozóknak ez kell, mert ők csak ott állnak a gép mellett, de egy szellemi melósnak… hát mi így is sétálunk eleget a csarnokok között. Persze én örülök neki, hiszen így rövidebb a munkaidő… habár ha jól megnézem, ezek az üresjáratok bőven megvoltak a másik helyen is. Csak itt hivatalos, és nem kell azon pörögni, hogy lecsesz a főnök, ha meglátja, hogy már megint kinn szívod a staubot.
Van még pár ilyen dolog, de ezeket majd meg kell szokni. Bevallom, kicsit tetszett az, hogy mindenki tartja magát ezekhez a dolgokhoz, nincs lázadozás. Amúgy korrektnek érzem a dolgot, sok cégnél be kellene valami hasonlókat vezetni. Aztán például, csak még egyet kiragadva; itt ismerik a túlóra fogalmát. Igaz, szigorú elszámolása van, de nekem már az is csoda, hogy egy cég ilyesmit elismer.
Ma még komoly munka nem volt, legalább is részünkről. Geller azt ígérte, holnap belevetjük magunkat a sűrűjébe. Elég komolynak hangzott, remélem nem égek be. Délután volt még egy megbeszélés, én nem sokat értettem belőle, nyilván nem az első nap fognak kikristályosodni a dolgok. De az is milyen már, hogy ha mondás van a vezetőség részéről, akkor egy üres placcon összecsődítenek mindenkit, és leáll az egész kóceráj. Nincs olyan, hogy valaki ott marad, aztán dolgozik. Nem! Ha beszéd van, akkor mindenki ott van, slussz! Soha nem találkoztam még korábban ilyennel. Midig csak az volt, hogy a vezetői megbeszélésen jól kitalálták, aztán az adott terület főnöke amolyan Ad Hoc módon elmesélte az alatta lévőknek a dolgot. Itt meg tisztára olyan, mint a Hyde park.
Azt hiszem szeretni fogom ezt a helyet. Persze nem megy egy nap alatt a beilleszkedés. Azért vannak fiatalok, és ez bíztató. Én úgy látom, főképp ezen múlik egy ember megtapadása egy helyen. Mármint attól, hogy mennyire és milyen szinten sikerül a beilleszkedés. Nemcsak munkahelyi szinten, hanem magánéletben is egy új lakóhelyen. Az én naptáram még üres egyelőre, de nem is várok semmit 3 nap alatt.
