Ááá, csak én vagyok! Ma tevékeny napom van, gondolom csak azért, mert délelőtt sikerült fejteni az arcomba egy hosszú habos kávét itt a kedvenc kis cukrászdámban, úgyhogy pörgök a fejemen.

Akkor vessük bele magunkat harmadszorra is. Vasárnap. Tegnap annyira kibuktam a nagy lakberendező show alatt, hogy nemhogy kocsmázni, de még megmozdulni sem volt kedvem. Csak feküdtem az ágyon és bambultam. Közben megnéztem a maileket, láttam, hogy írt a Prof, és tudom hogy Boogienak is ígértem még karácsonykor, hogy írok, de aztán a nagy készülődésben meg ünneplésben elmaradt.

Reggel már fenn voltam 6 körül, de nem tudtam rávenni magam egész fél tízig, hogy egyáltalán kikeveredjek a párnák közül. Akkor már sejtettem, hogy vannak dolgok, amik nem változnak. Például, hogy a vasárnapokat nem nekem találták ki. Valamiért nem megy ez nekem. Hetente egyszer, ezen a napon úgy nézek ki, mint akinek egy peches napja volt Boszniában. Mint a mosogatórongy, vagy aki 3 napig kis utcákat szipogott fel egy erős domboldali partyn.

De végül sikerült nagy kínok közepette úrrá lennem a helyzeten. Bemásztam a vizesblokkba és lezuhanyoztam, rendbe hoztam a fejem is. Nem is keltem volna fel, ha lett volna itthon flamó, legalább holnapra. Mikor már felöltöztem, eszembe jutott, hogy igazán rendelhettem volna valamit holnap, de akkor már mindegy volt. Ilyenkor az agyam sem nagyon akar járni. Lehet, hogy vennem kellene egy kávéfőzőt, vagy tényleg szakítani a kemikáliákkal.

Ha már így alakult, elslattyogtam a boltig, ami itt van a sarkon. Az utcán összefutottam Cipivel – az egyik kolléga -, de látta rajtam, hogy ez nem az a pillanat, amikor nekünk hosszasan beszélgetnünk kellene. Majd áthívom legközelebb egy üveg borra, ha már a mellettem lévő házban lakik. Bocs Cipi! Vettem pár dolgot, de be akartam menni egy drogériába is pár apróságért. De persze megint befigyelt a kisváros feeling. Vasárnap mindkettő zárva. Fuck! Akkor majd hétfőn. De mivel úgyis kinn kóvályogtam, gondoltam beugrom egy kávéra a kedvenc kis cukrászdámba, legyen valami jó is a napban.

Már pár perccel ezek előtt felfigyeltem egy fekete BMW-re. Elég balfaszul tolatgatott a parkolóban, mire betalált a jó helyre. Gondoltam is magamban; sok milliód van egy ilyen kocsira, de vezetni azt nem tudod… seggfej! Na, ezek a gondolatok azonnal szertefoszlottak, mikor az autó közelébe értem. Ott ált egy csaj, western kalap, bőröv tele lőszerrel, a csomagtartóból meg befigyel egy elég nagy fegyverzsák. Pluszpoén, hogy a BMW fekete, a csaj meg elég frankó volt, és mindez egy bank előtt játszódott le. Gondoltam ez nem alkalmas pillanat a vezetéstechnikai kérdések megvitatására. Kicsit durva látvány volt egy lőszerekkel meg fegyverrel felszerelkezett fekete luxusautós leányka egy bank előtt vasárnap dél körül. Persze vadászok voltak, gondolom a csaj az öreg fószer szeretője lehetett, vagy a lánya.

A kávé mint mindig, isteni volt! Sajnos a kedves kis pincérlányt nem láttam, nagy kár érte. Közben bejöttek valami olaszok is, bár inkább tűntek cigányoknak elsőre. Csak onnan derült ki, hogy hallottam az egyik srácot olaszul gagyogni, meg euróval fizettek.

Ebédelni nem nagyon volt kedvem, úgyhogy el is halasztottam olyan délután háromra. Akkor sem voltam éhes, de épp a konyhában jártam és nem volt más dolgom. Ez a „főzőállomás” (ahogy Snoopy mondaná) viszont nagyon ott van a szeren. Tegnap már sütöttem benne, ma meg ebédhez a kaját melegítettem. Tuti jól átmelegít mindent kevergetés nélkül, hozzá sem kell nyúlni, még azt is magától tudja, mikor lesz elég forró a kaja és megáll. Megérte vastagon!

Délután aludni akartam egyet, de végül itt ragadtam a gép előtt. Válaszoltam a Profnak az IWIW-en, és ha már ott voltam, megnézegettem az ismerősöket is. Mostanában úgyis csak akkor lépek be, ha valami esemény van, kb. havonta egyszer. Boogie mailjén meg még gondolkozom. Talán holnap este majd. Mert ugye vannak pillanatok, mikor tudod, hogy a mai nem az a nap.

Próbáltam hívni Nettit is, de nem nagyon akarta felvenni. Biztosan dolga van… ti meg ne röhögjetek! Piszkok! Előbb meg a családdal beszélgettem, mert sikerült otthon belőniük a Skype-ot. Most legalább nem megy rá a gatyánk a telefonálgatásra. Nekik nagy csoda volt, nekem meg nem nagyon volt kedvem dumálni, mert ugye vasárnap. Anyám még a kutyát is beletartotta a web kamerába, ami azért húzós! De hát istenem, vannak napok, mikor tényleg jobb ha fel sem kelsz… higgy nekem, ez a VASÁRNAP!