Fura, hogy milyen kicsi a világ. Olyan sok lehetőség lenne, hogy az ember mikor és hova menjen, de valahogy mindig úgy alakul, hogy vannak véletlenek.

Emlékszem egyik télen Pécsett töltöttük a szilvesztert. Konkrétan nem akartunk sehova menni, csak ki a térre a nagy tömegbe ünnepelni hárman. Már a vonaton jó volt a hangulat, és ez a forralt boros sátornál csak fokozódott. Elég rendesen elintéztük magunkat. Snoopy volt a legrosszabbul, elmentünk kicsit sétálni egy üveg pezsgő társaságában. Kiverekedtük magunkat a tömegből, és nekiindultunk az utcának.

A színház sarkánál figyelmesek lettünk egy csapat lányra. Épp egy üveg Cherry Brandy-vel hadakoztak, mert nem tudták kinyitni a palackot. Lovagiasságunkat összeszedve, odaléptünk és segítettünk. Persze nekünk sem ment, így végül letörtük az üveg nyakát. Azt hiszem Snoopy utána el is vágta a száját vele. Ismerkedtünk a lányokkal és visszamentünk a tömegbe akkor már együtt. Később el-el tűntek a lányok, de mindig visszakeveredtek. Elég gáz volt, mert lát

Snoopy közben elveszett. Telefonált, hogy hol vagyunk, mert ő a Pannon boltnál. Mi meg a McDonald’s-nél. Várjon, odamegyünk. Átverekedtük magunkat keresztbe, mire odaértünk, eltűnt. Hívjuk fel. Hol van? A Pannon boltnál. Basszus. Nem érdekel, bulizzunk, majd előkerül. Később még egyszer felhívott, felvettem és ordítottam vele, de sajnos épp vége lett a számnak a színpadon, így még az énekes lány is kérdőn nézett rám, mert hirtelen mindenki hallotta a tömegben, hogy mit kiabálok épp.

Éjfélkor egy ismeretlen fekete hajú lánytól nagy cuppanóst kaptunk, miután a ránk spriccelt pezsgő megfagyott a hajunkon és a kabátunkon a konfettivel együtt. Ahogy hajnal felé oszlott a tömeg, a felsőbb utcákból sétálva megláttuk Snoopy-t. Egy üres üveget rugdosott lehajtott fejjel, mint egy megbántott óvodás. Valahogy viszont az éjjel sikerült számot cserélnie az egyik lánnyal.

Összeszedtük a fiút és még ettünk egyet a kínaiban. Nem volt más program, így lementünk a vasúthoz. Csontig hatoló hideg volt aznap éjjel, pláne ha valaki épp józanodik. Snoopy-nak nem volt ilyen gondja, mivel az utas váró nem volt nyitva, így ő egyszerűen lefeküdt a földre a WC-k mellé, és elaludt. Mi kinn vártunk a padon, de már a hajléktalanok is feszegették a vagonok ajtaját, mert nagyon fáztak. Azt hittem meghalunk aznap éjjel. Nagyon szenvedtünk abban a két órában.

Végül jött a járat, amit Snoopy meg is jelölt a sínen egy rózsaszín hányással a nagy tömegben. Röviden ennyi lett volna a szilveszter, de a lányok voltak a lényegesek igazán. Akivel számot cserélt a srác, nem lehetett észrevenni, hogy eszméletlen nagy melle volt. Később valahogy össze is keveredtek, de nem tartott sokáig. Nem tudom mi történt pontosan, és arra sem emlékszem, hogy lett vége köztük. Egyszer viszont itt voltak velünk a hétvégi háznál. Gondolom ő hívta meg őket.

Szar egy buli volt, de mindegy. Ki lehetett bírni. De nem hárman jöttek, mint ahogy szilveszterkor, hanem hoztak egy srácot is, meg a nagy cicis lány az unokatestvérét. Amúgy csinos lány volt ám, csak lehetett vagy 16 éves. Többé nem láttuk őket azután, illetve Snoopy még igen, mert ugye összejött a dúskeblűvel egy időre.

De hogy miért is a véletlenektől indultunk és miért is mesélem én ezt el? Mert az élet úgy hozta, hogy a beköltözés után, ez az unokatestvér lett az, akit az ég kijelölt nekem, mint az esély megmentőjét.