Kicsit megkésve is – megint én vagyok az utolsó – de nagyon boldog újévet mindenkinek. Én nemrég keveredtem csak haza, úgyhogy ne várjatok sokat tőlem a tegnapi beszámolóval kapcsolatban.
10-re jött értem a Prof, és indultunk tömött sorokban. Szép utunk volt, habár néhol az eső csepegett, ami rossz jelnek ígérkezett az éjszakát tekintve. Csak van ott valakinek egy esernyője! Mindenkit összeszedve teljes menetfelszerelésben érkeztünk meg a TESCO-hoz. Amolyan félhivatalos nagybevásárlás az afterra, meg az alaphangulathoz. Rég láttam már ennyire kifosztott áruházat! Basszus, mindent elvittek ezek a válságban szenvedő, nyomorgó magyarok.
Már szakadó esőben pakoltuk a szajrét a kocsiba. Porzik a tank, irány a kút szemben. Csávó egyből jön, hogy segítsen e. Ezek ilyenkor mindig próbálják bebeszélni az emberbe, hogy V-Power a zsír, azt kell tölteni. Idegesítő bagázs, de valakinek ezt is el kell végezni. Prof már kinn van a kútfejnél, atom bunkón el is küldi a csávót a búsba; „NEM KELL!” Nagy idegességében pedig megragadja a csodanafta pisztolyát és már fejti is bele a méregdrága cuccost a kocsiba. Csak röhögött mindenki, mikor elmeséltük neki olyan 30 liter után, hogy pillantson már kicsit a pisztoly logójára ne csak a csajokat bámulja.
A nagy ijedségre való tekintettel rögtön be is gurultunk az arany M-betűs étteremhez burkolni kicsit. Frankó az a kaja, nem érdekel, hogy kinyír hosszú távon. Épp pár napja számolgatta a Prof egy bevásárlás után, ha étteremből eszik minden nap, kajakra olcsóbban jön ki, mintha otthon főzőcskézne. Utánaszámoltunk, és tényleg basszus! Ezentúl a konyha közelébe sem megyek!
Érkezés olyan 2 felé volt. Hamar fogytak a sörök és pukkantak a pezsik. Elég jó hangulat lett. Amúgy az új kecó igen takaros. Nagy terek, boltívek, színes falak, kutyafüle. Jól be is rendezték. Kicsit párás a levegő állítólag, sőt elég durván, de nekem nem tűnt fel. Belekezdtünk a nagy nosztalgiába hármasban K-val. K a Prof csaja amúgy. Elég komoly az ügy, mert a kisleány már vagy 3 éve megvan, együtt élnek… mézeskalácsszív, galamb, piros masni, ilyenek. Az a nagy K-betű meg nem véletlen. Persze semmi köze hozzá, mert még csak nem is K-val kezdődik a neve. Azért csak, mert mindig is emlékeztetett az arca Catherina Zeta-Jones külsejére. Esküszöm, mintha testvérek lennének. Csinos leányka, és tündérien mosolyog. Mindig is szeretem, ha a szeme is mosolyog valakinek, neki pedig nagyon.
Szegényem a régi sztorikból semmit sem értett, habár azt tudta olykor-olykor, hogy kiről van szó. Hiába, ő akkor még tervben sem volt. A nagy traccspartiban egyre csak fogyatkozott a készlet, a többiek is rendesen izzítottak. Rengeteget nevettem, a Proffal együtt. Rég éreztem magam ennyire felszabadultnak, de ő is. Aztán a göngyölegraktárnak kiállított sarok vészes és gyors telítődésére és a raktárkészlet súlyos csökkenésére való tekintettel, összekapartunk mindenkit és kiviharzottunk a térre. Mikor indultunk, még nem esett, mire odaértünk igen. Esernyője senkinek sem volt, ha volt is, már nem akart visszamenni.
Kisebb tévút után meglett a forralt boros sátor és kezdődhetett a buli. Táncikáltunk, lötyögtettünk, nagy este volt. Néha elállt, néha nekieredt, de ez már senkit sem zavart. Ezúton is köszönjük a kis utcában kipakolt vendéglátósnak, hogy jelenlétével emelte az est fényét. Az éjféli pukkantásra már ömlött az eső, szóltak a rakéták himnusszal, fújták a dudát tüdőből és szállt a konfetti, mint a csillagpor.
Talán ennek is köszönhető, hogy mindenki megújulva, átszellemülve indult neki az évnek. Mi a Proffal pár perccel éjfél után végre is hajtottuk az első jócselekedetet. Egyik bódult ünneplőt kiemeltük a virágágyásból, mert nem tudott kimászni. Amint talpra állt, már húzta is meg a nyomásálló palackot újra. Az élet csodaszép barátom!
Mikor hazaértünk a nagy zuhiban, már a tökömről is folyt a víz. Az eső elmosott minden bánatot az óévvel együtt, és újra tiszta lapokkal indulhattunk, főképp én a költözés és az új munka miatt. A buli folytatódott. Mindenki levetette a vizes göncöket és bőszen nyomkodtuk a digitális termosztát pluszos gombját a zuhanyzós sorbaállás után. Így a tetőpontjára állt a hangulat. Egy-két régi sztorit még befejeztünk K-val és a Proffal, aztán bevetettük magunk a sűrűjébe.
Olyan 5 körül fulladtunk ki a topless party hevében. Már csak egy szál ruha volt mindenkin, és két üveg pezsi maradt reggelre. Lassan szálingóztak az emberek a szobákba, velünk együtt. Azért egy-egy mondatra mindig volt idő, így lassan értem én is célhoz.
Azt hiszem ez az új év most tényleg más lesz. Itt a nagy lehetőség, hogy megküzdjek önmagammal és a világgal újra. Bízom az életben, és tudom hogy még egy dobásom már nem lesz. Megkaptam az esélyt, hogy minden megváltozzon. Csak kell egy jel, egy jel, hogy kezdhetem, mert valaki figyel fentről és vigyáz rám. Ilyeneken dolgozott az épen maradt szürkeállományom, miközben én a gravitációval küzdöttem a folyosón a szoba felé egyensúlyozva. Mire a végére értem, egész rendben voltam, talán az egy palack víz és a Bomba Light segítségével, reggel fél hétre.
Benyitottam, és elhúztam a függönyt, hogy a fény megújító ereje átjárhassa a szobát, és vele együtt az én frissen regenerált és taurinnal valamint nagy dózisú koffeinnel felpörgetett testem is. Már mindent értettem, megvolt a villanás, mikor megvilágosodnak a dolgok...
Azt hiszem, ez az év tényleg más lesz. Másnak kell lennie. És mi más is adhatna nagyobb bizonyosságot erről, mint a jel. Az ébredés a mikulás ajándékával január első napján is.
Boldog Újévet mindenkinek!
