Nem tudom mit higgyek most magamról, meg erről az egész helyzetről. Kicsit megzavarodtam. Még mindig január 1-e van, az utolsó éjjel itthon!
Miért van az mégis, hogy nem fáj a szívem? Itt hagyom holnap ez egész életem, a családom, a munkám, a megmaradt barátaim. Nem érzek semmit. Lehet, hogy csak a másnaposság, lehet, hogy annyira érzem, hogy nem látom, de semmi. Volt búcsú buli, többször is. Egyszer sem éreztem, hogy fájna.
Ahogy hazaértem nekiálltam a pakolásnak. Megint egy vagon cucc. Kifulladtam teljesen, aludnom kellene. Holnap reggel start. Most meg inkább ezt a blogot írom ahelyett, hogy elmélyülnék az érzésekben meg a nagy bánatban, ami nincs.
Az igazság az, hogy nem tudom hogyan tovább. Ezerszer átgondoltam már mindent, és biztos, hogy eszméletlenül élvezni fogom, de mégis. Nem így képzeltem ezt az egészet korábban. Egyedül rendeztem be a lakást, mindent én vettem és választottam, egyedül költözöm tovább. Szingli lettem!
Ez nem necces, mert minden OK velem. Nem vagyok depis. Egy rakás dologra van időm, amire nem volt eddig, és élvezem veszettül. Az rossz csak, hogy vannak reggelek, mikor egyedül ébredek. Ezt mindig utáltam. Nem érdekelt, ha egyedül megyek aludni, nem érdekelt, ha egyedül vásárolok vagy főzőcskézek… stb. Csak mikor kinyitom a szemem, legyen mellettem valaki, akire rámosolyoghatok mikor gyengéden felkeltem. Ennyi! Ez hiányzik nagyon. A többi dolog totál jó, esküszöm!
Szóval, a cuccok a kocsiban, holnap este már ott! Pár évet biztosan szeretnék maradni. Vágyom már arra, hogy lehorgonyozzak, és ez a nagy vándorlás véget érjen örökre. Lehet, hogy nem épp ott, de valahol már kell. Örökké nem tarthat ez.
A rövidtávú célok: természetesen a beilleszkedés, a csapatépítés, és a legfontosabb, hogy újra összegyúrjam azt, ami én vagyok, ami az elmúlt években szétszóródott és beépült valaki más is mellé. Meg kell szabadulni a rossz szokásoktól amiket felvettem az évek során és felkutatni a régieket, akit csak lehet. Úgy érdekel kivel mi lett azóta.
Röviden ennyi, más és több most nem jön ki belőlem.
Bon Voyage!
Hello darkness, my old friend…
