Az illem úgy kívánja, hogy bemutatkozzak, és az elejéről kezdjünk mindent
Az én nevem Tibusz közelebbi hölgy ismerőseimnek csak Tibcsi. Életem során túl voltam sok örömön és boldogságon, bánaton és vergődésen, de elmondhatom, egy pillanatot sem bántam meg soha egyikből sem. A blogot az utóbbi egy hónap változásai hívták életre, és remélem ezzel sikerül kicsit közelebb éreznem magamhoz majd azokat, akik olvassák, legyen az ismeretlen vagy rég nem látott ismerős.
Jelenleg egy közepes vállalkozás informatikusaként dolgozom, bár múlt pénteken felmondtam. Újra költözöm, mint mondtam vándor alkat vagyok jelenleg. A Balaton partjához közel fogok élni, egy kisvárosban, ott egy német cégnél kaptam állást. Kicsit még tisztázatlanok a körülmények jelenleg, de remélem, hamarosan kikristályosodik minden.
Mit is írhatnék magamról, amitől arra éreznétek inspiráltnak magatok, hogy berakjátok az RSS-t?
Sajnos nem tudom a helyes válaszokat, sokszor még a kérdést sem. Bizonyára mindannyian éreztetek már így Ti is. Amit érdemes tudni rólam, hogy sok helyen éltem már, mindig ahol épp hazavártak. Ugyan van családom, most jelenleg még pár hétig velük élek, de sosem voltam híve a nagy rokoni kapcsolatoknak. Ők nem költözködő típusok, csak én. Fiatalabb koromban ígéretes tehetségnek indultam, szerettem sok mindennel foglalkozni. Hogy úgy mondjam elég proaktív voltam, habár ezt az iskolai pedagógusok egész másképp fogalmazták meg egy-egy szülői értekezlet alkalmával. Volt néhány baleset… nekem többször eltört mindkét karom, a térdemben levált a porc és a gerincem sem a régi már. Ennek ellenére teljesen egészséges vagyok, hála istennek, és imádok sportolni.
A proaktív személyiségnek köszönhetően folyton vágytam az önállóságra, és ezt elég fiatalon sikerült is elérnem. Sajnos az út elején volt, hogy rossz társaságba keveredtem, olyan dolgokat tettem, amire nem vagyok büszke, de nem bántam meg soha. Megismertem egy csodálatos világot, ami a mindennapok mögött létezik, éjszaka, mikor alszik a város és csak ennek a világnak a lakói élnek ilyenkor. Nem, nem a ma divatos vámpíros sztorikra gondolok, ne aggódjatok, nem ment el az eszem. Sajnos az élet tovább hívott, de talán épp időben, mielőtt még nagyobb baj lett volna.
Középiskola után elköltöztem ismét, technikumba kerültem. Itt sikerült akkori lakótársaimmal jó kapcsolatot kialakítani, csodaszép évek voltak. Jó csapat jött össze, habár sokan közülük már messze vannak, de én nagyon élveztem a társaságukat, és egy újabb világot, ami sokkal szelídebb mint az addig ismert. Talán nekik is köszönhető, hogy az élet ceruzája elég erősen fogott akkor mikor az én szívemről döntöttek. Sok viharos kapcsolat után itt ismertem meg az igaz szerelmet is, de ennek egy külön bejegyzést szánok.
A technikum után nem maradtam egészen a városban, ingázó lettem. Nem csináltam sokáig, hiányzott a szabadidő, ami ugyan a munkában megvolt, csak sajnos még a boltba sem volt soha időm elmenni, pláne ügyeket intézni a sok utazás miatt. Ez volt az első komolyabb melóm, jól éreztem magam ott, nagyon összekovácsolt, fiatalos kis csapatba kerültem. Egy hirtelen és komolyabb betegség közbeszólt, így tudatta velem a sors, hogy nem ott van a helyem, és én nem tiltakoztam. 1-2 hónap szenvedés és kb. pont ugyanennyi lábadozás után már nem mentem vissza. Költöztem végleg.
Ismét haza kerültem, itt két cégnek is dolgoztam, és közben folyamatosan iskolába jártam. Szép évek voltak nem tagadom, az idő megszépítette az emlékeket. Sokszor éreztem nyomorultnak magam ugyan, megfojtott néha a környezet ami körülvett, de mindig sikerült úrrá lenni rajta. Már lassan egy éve dolgozom ennek a harmadik cégnek, de a jelenlegi változások sajnos nem teszik lehetővé, hogy tovább maradjak. Ismét útnak indulok, hogy megtalálhassam a világot ahonnan érkeztem, és ahová visszavágyom. Megint barátokat kell itt hagynom, amiért fáj a szívem, de tudom, megértenek.
Ezután a tartalmas bemutatkozás után pedig, kezdhetjük a nagy utazást! Sokszor vissza fogok még térni a múltra, sok emlék és történet van onnan, amit érdemes megismerni. Ezek hol rövidebbek, hol hosszabbak, de mind a részeimmé váltak. Segít majd megérteni nektek is, hogy miért is vagyunk most itt, és milyen is az a titkos világ, amit nem mindegyikőtök ismerhetett meg az évek során.
