Emlékszem, egyszer színház bérletet vettünk. A mi városunkban ugyan nem volt színház, de aki elment általában másnap nem kellett dolgozatot írnia meg felelnie sem. Mondanom sem kell, két kézzel kaptunk az alkalom után. Délután indultunk, mikor tanulni kellett volna, és késő este értünk haza. A busz amit béreltek nekünk nem tudott az utcában parkolni, ezért minden alkalommal volt egy jó 10 perces séta. Élelmes fiatalok lévén nem kellett nagy ész, hogy észrevegyük, az utca tele van jobbnál jobb klubokkal. Okosan mindig lemaradtunk a csapattól, és elslisszantunk kicsit lazítani, míg mások a kultúra mélységeiben merültek el. Mire vége lett az előadásnak, ott szobroztunk kicsit instabil állapotban a színház előtt, elég pálinkaszagúan. Hazafelé a buszon meg csak kamilláztunk a melegben. Nem voltak nagy események, de kölyökként nagy izgalmak voltak, hogy visszaérjünk időben, meg nehogy bukjunk… de persze az élet a legtöbb esetben nem egészen úgy alakul, ahogy tervezzük.
Egy másik esetben a jól sikerült éjszaka után megint én vittem haza a Profot. Ez a hülye meg a lépcső tetején megszédült, és mikor magához tért, rossz felé fordult a folyosón és benyitott az anyjához éjnek évadján. Nem ébredtek fel ugyan, de ez a marha sem vette észre, hogy rossz helyen van. Levetkőzött egy szál semmire, és befeküdt az anyja meg a pasija mellé. Na, erre persze felébredtek és kérdőre vonták. Hát vagy két hónapig röhögtünk rajta, de nem volt egyszerű ezt épp bőrrel megúszni 18 alatt.
A másik nagy sztori, mikor még létezett az egyik szolgáltatónál az a rendszer hogy a hívás első 3másodperce ingyenes. A fél világ ezt a játékot játszotta akkoriban, de hamar megszűntették. Én világ életemben utáltam, egyrészt mert nem ahhoz a szolgáltatóhoz tartoztam, másrészt meg idegesített rohadtul. Elmentünk italozni, persze akkoriban főképp az utcán, a házi pálinka kedvezményes árának hála. Valami haverja volt ott a Profnak és ezt a 3mp játékot játszották. A prof hívta a számot, a srác meg beszólt valamit, aztán kinyomták. De cseréltek, ez meg beszívatta a gyereket, hogy az anyját hívta fel, az meg beleszólt – mivel nem tudta kit hív – hogy „verem a xxxxom” és kinyomták. Hát az anyja megismerte a hangját… aztán ment a nagy magyarázkodás. De ezzel még nem volt vége az estének!
Később már csak ketten maradtunk, meg a pálinka. Lementünk a helyi sportpálya lelátójára, akkor már elég ittasan. Ott újra neki akart kezdeni a játéknak, de félrenyomott a szerencsétlen, és az utolsó számot tárcsázta a híváslistából. Emlékeztek még, az anyja volt! Ez meg megint beszólt, hogy „van nálam egy üveg pálinka” hát itt aznap este vége is lett a bulinak, meg a Profnak még vagy egy hónapig.
A poszt utolsó sztorija pedig legyen valami különleges. Ugye megvan még a fröccsös korszak, meg a kannás bor? Na, egyik este lementünk az éjjel-nappali boltba és vettünk egy olyan igazi nitrohigítós palackban árult löttyöt. Ketten megittuk tisztán és egész fellazult a talaj a lábunk alatt. Leértünk a patakpartra vak sötétben az erdőszélre. A cucc elfogyott, a Prof meg elegánsan bele akarta rúgni a palackot a vízbe. Én közben elfordultam, hogy rágyújtsak, mire visszanéztem (kb. 5mp) ez a szerencsétlen már a híd közepén a víz felett lógva sikoltozott, hogy húzzam fel. A mai napig nem tudom mi történt abban az 5 másodpercben, de felhúztam, a bőrkabátja meg végigrepedt az oldalán. Volt is bál otthon rendesen belőle…
Ezen felül még vagy 100 történet van, durvábbak-lazábbak, de az újabb csúcskorszak már csak az után következett, mikor megkaptuk a jogosítványt évekkel később.
