A középiskola tartogatta csak a legnagyobb meglepetéseket. Itt voltak azok a féktelen partyk amiket sokan csak a filmekből ismernek. Ez az időszak az én számomra különösképp tevékenyen telt, főképp mert itt történtek az első utazások a titkos világba.

Sintérék után az élet ugyan változott, de nem mondanám, hogy rossz irányba. Ugye az új iskola új lehetőségeket hozott. Na nem a fényes elménket mentünk csiszolni oda sem, inkább csak bejártunk a társaság miatt… bár azt is csak az elején. A Proffal külön kerültünk, más irányban tanultunk tovább. Az első 1 évben persze még tartott a „nagy csapat” korszak. Megittunk egy nagyobb kereskedelmi mennyiségű Rolling Rock sört, és a fröccs is rajtvolt a palettán továbbra is.

Az új barátok persze felrázzák az embert, sok minden más lett ahogy telt az idő. Később a bevásárlóközpont visszaköszönt az életünkbe a Proffal. Egyik este valahogy összefutottunk a centrum háta mögött, és beszélgetni kezdtünk. Panaszkodott a csoportra, meg hogy nem megy neki az a szak, tutira ki fogják csapni. Én megfűztem, hogy jöjjön át hozzánk, így a bukást is megússza, meg amúgy is jó közösség van ott és elég lazák a tárgyak is. Nem mondanám, hogy sokat kellett tépni a szám, lényeg az, két hét múlva a Prof reggel már a mi termünkbe jött.

Persze a középiskola kicsit a klikkesedésről is szól. A közösség ugyan jó volt, jobb is mint azt le lehetne írni, de azért tömörültek külön is. Nem lehetett igazán elkülöníteni senkit, csak úgy érzésre tudtad, hogy ki hova tartozik. Azért én a haverokkal a hátsó padsort erősítettem, és nem feltétlenül a magasságom meg az éles látásom miatt. Prof egy sorral előrébb egy másik sráccal, aki szintén a városban élt, míg a hátsó sorból csak én voltam helyi.

Egész jó barátok lettek, és ez idő alatt kapta a Prof is a nevét. Azt nem mondom, hogy vérszerződést kötöttünk a nagy barátságban, de én úgy érzem elég jól megvoltunk. Mondjuk a Prof nem bírta annyira a szeszt, mint mi… ezért sokszor kapta is az ívet, néha meg jó volt röhögni a többiekkel, hogy milyen hülye 4-5 sör után. Én inkább a hátsó sorra erősítettem.

Az elején négyen voltunk, később jött még egy srác hozzánk a klikkbe, Snoopy. Ő lett végül a biztos pont, de erről majd később. Itt voltak a legnagyobb állatságok, amiket ember csak el tud képzelni. Odáig jutott a dolog, hogy már óra közepén rendeltünk pizzát, és volt, aki a padon állva hívta a mamát, hogy mi lesz otthon az ebéd. Égetni való kölkök voltunk, de nem tudtak velünk mit kezdeni, egyrészt mert kényesen ügyeltünk a tanulmányi átlagunkra, másrészt meg, mert azért felnőtt fejjel már érzem, jó szívük volt az ottani oktatóknak.

Így kezdődött hát az, hogy a gyerekkorból és a pattanásos serdülőkorból kikeveredve kezdtünk neki az igazi élet belépőjéhez, a középiskolához, hátunk mögött már kicsit több tapasztalattal és arccal, mint ami akkor megszokott volt. Kicsit egy közös múlttal a Proffal, és többnyire csomó új eséllyel a többiekkel.