Azt mondják a 3 szerencsés szám. Nem tudom igazuk van e, de nekem azt hiszem a történet szempontjából jól alakult. Mondjuk elég unalmasak ezek a múltbéli merengések, de valahogy azért csak el kell jutni a jelenig, tartsatok ki!

A harmadik évfolyamot erősen kezdtük, akár csak a többit. Túl voltunk a zalai kirándulásunk utáni afteron is, ami bátran állíthatom rendesen adta az ívet. Az a bizonyos „kemény mag” ekkor már rég létrejött, és sok élmény dús pillanat is társult hozzá természetesen. Gondolom a szex – drog – pia - Rock & Roll négyesre nem kell túl sok karaktert áldozni, hogy mindenki értse.

Sok minden nem rémlik ebből az időből, ami betudható a fentebb említett hatásoknak, illetve kicsit talán már a távoli emlékezések ekkora időtávból sem könnyűek. Emlékszem sok filmnézős éjszakára, sok csinos fiatal lányra, mások részéről gyenge próbálkozásokra, hihetetlen mennyiségű sörre – borra - töményre, ilyesmik.

Emlékszem a téli hóesésben egy üveg jó tokajira a főúton sétálva, és rémlik az éjszakába nyúló beszélgetések hangja még a nyári meleg aszfalton ücsörögve az éjjel csendjében. Valamikor ekkor lehetett Snoopy necces korszaka is. Sok-sok arc dereng a félhomályban, akikkel jóban voltunk és ma már nem tudnám megmondani hova kerültek. Azt hiszem, ez az élettel jár.

Hogy mesélni is tudjak valamit; Egy bulira készültünk hirtelen felindulásból, mint mindig. Konkrétan reggel a buszt várva egyik haverral megbeszéltük, hogy egy közeli városban, egy szupermarketben kerek 1 forinttal olcsóbb a sör, mint nálunk… tehát menjünk el és vegyünk egy csomót, hogy spóroljunk. Persze nem volt pénzünk buszra, mert a sörre kellett minél több. Egyikünk elment érvényes bérlettel, másik jeggyel, mi ketten Snoopy-val stoppolva vágtunk neki a 35 km-nek.

Néhány kipufogógázos kanyar után megállt valaki. Egy kerek lámpás Zsiguli volt, valami félvér fazon ült benne. Amúgy rendes tag volt, dumáltunk vele sokat. Csak röhögött mikor meghallotta hova és miért megyünk. Egy közbeeső faluban meg kellett állnia, valami rokonok laktak ott, mi addig megvártuk a kocsiban, mert ragaszkodott hozzá, hogy ha már ekkora dinnyék vagyunk, neki tetszik a dolog, és elvisz minket végig. Így is lett, végül odaértünk és meglett a sör.

Egy-kettő elfogyott a nagy ijedtségre rögtön. De még a visszaút is kérdéses volt. Az egyik srác helybéli volt, ő kiesett ezért a szórásból. A másik arc visszafelé is busszal ment, mert neki maradt még épp annyi pénze, meg rájöttünk, hogy 3 embert egyszerre kis eséllyel fognak felvenni. Így ismét kettesben maradtunk Snoopy-val. Jó sokat gyalogoltunk, talán 3 falut át is szelhettünk sikertelen hüvelykujj mutogatással. És ekkor jött a csattanó, a kék Zsiguli megint. Hát az élet úgy hozta, hogy megint ő vett fel minket. Már barátokként szálltunk be ismét hozzá.

Épp otthontól lehettünk olyan 3-4km-re mikor a csodagép beadta a kulcsot. Egyszerűen kifogyott a nafta. Nem volt mit tenni, gyalog kellett tovább haladni, de már újdonsült barátunkkal. Ő kannával a kezében, mi meg vagy egy mázsa sörrel a táskánkban. Az autó az út szélén… nem volt egy komoly helyzet, hazafelé végig röhögtünk, hogy ilyen is csak velünk fordulhat elő, meg mekkora hülyék vagyunk.

Végül a szajréból jó nagy buli kerekedett hétvégén, és kicsit sem bántuk meg, hogy elhalasztottuk az aznapi 7 tanórát, meg hogy volt egy új kis történetünk, amivel ki lehetett tölteni a hétvégi estéket még jó párszor.