Gyengén sikerült ez a tegnapi este. Örültem, hogy egyáltalán már este van, elég pörgős nap volt amúgy is. Sötétedés után még elmentem a boltba, közben telefonon tárgyaltam a leendő lakásom tulajdonosával. Egy ideje már húzzuk itt egymás idegeit, csak azt nem tudom miért. Nem kellene annyit problémáznia, végül is ahogy kivettem a beszélgetésekből, anyagilag elég nagy gondban vannak, és a lakás is üres már vagy 2 éve. Eladni nem tudták, nem is kérdezem meg miért.
Tegnap ugye megnéztem, elég korrekt. Sokan persze egyből rávágják, hogy nejlon-paraszt, mert hogy ugye panelről beszélünk. Én meg teszek rá magasról. Szemtelenül olcsó, és felújított. 2 szobás, és nekem tetszik. Amúgy meg mit várnak? Ennél jobb nem kell, egyelőre. Most épp a festésen, meg a kapcsolók, konnektorok… cseréjén alkudoztunk. A festés tényleg elfér, mert az előző tulaj elég keményen cigizett a nappaliban, meg amúgy is. A konnektorok közül pár elég ótvar, van ami konkrétan kilóg a falból. Én oda be nem dugok semmit.
Végül is megcsinálom, ha eddig nem tudták eladni, nem most a válság közepén fognak meglendülni az ingatlanbefektetések. Ahogy elnéztem, örülnek az emberek, ha a karácsonnyal nem sülnek fel. Csak már lennék ott, ez az utazgatás teljesen kiborít minden hétvégén. Meg az előkészületek. Sosem voltam egy olyan mindent előre leírok papírra típus. Odaviszek pár dolgot, aztán majd alakul, mit kell eből akkora ügyet csinálni, nem is értem. Jövő héten majd vásárolgatok, meg megrendelem a cuccokat, ennyi. Majd kiszállítják.
Remélem szombaton azért sikerül eljutni oda, habár munkanap lesz, basszus. Megint egy húzós hét elébe nézek. Nincs is sok értelme ennek a szombatnak, majd megpróbálom valahogy okosban elintézni. De rá kell repülni ezekre a munkálatokra a lakásban, mert a festék sem szárad meg mire odapakolok. Kicsit több idő nem ártott volna.
A tegnap estével kapcsolatban meg, hát nosztalgia volt. A mikulás parti képeit vetítettük ki egy falra mindenkinek. Aranyos volt ahogy egy-egy embernek ugrottak be az emlékek. Én sem voltam tisztában minden kép eredetével, de szép lassan összeállt a kirakós. Annyira buli nem is volt, inkább csak olyan beszélgetős, üldögélős, emlékezős. Ebben a nagy hidegben amúgy sem lett volna kedvem csapatni. Melegedtünk a forralt bor előtt üldögélve, és a régi szép időkről folyt a diskurzus. Be kell vallanom, tetszett. Azon ritka esték egyike volt, amikor nincs semmi happening, csak ezeknek a megtévedt lelkeknek a tánca. Jó érezni azt, ahogy törődnek egymással, pedig az ember nem nézné ki belőlük amúgy. Kár is lenne tagadni, egyáltalán nem élünk az elfogadott társadalmi normák szerint ezeken az éjszakákon. De azért mi is emberek vagyunk.
Este még egy kicsit beszélgetek Nettivel, más már nincs betervezve. Csak vágom a centit indulásig. Akit meg még esetleg nem kapott el a karácsonyi láz, annak az alábbi képet ajánlom figyelmébe, ezek voltak az előkészületek:
