A karácsony idén is érdeklődés hiányában elmarad, nálam! Már marhára elegem van ebből a nagy felhajtásból, ami körülötte van minden évben. Kell ez még valakinek? Megeszi ezt még valaki?

Azt mondják a karácsony a szeretet ünnepe. Már akinek! Én inkább látom úgy, hogy az utóbbi 20 évben egyre jobban a stekszről szól az egész buli. Az idióták már november elején kib*sszák az ablakba a díszeket, tán még a halottak napi koszorúból maradt vagy orrozott fenyőágat is bele kreatívkodják. Ebből születnek az ocsmány, giccses, villogó, színes házikók az ősz közepén. Csak gratulálni tudok újfent a nyugat majmoláshoz. Erre már csak hab a hal helyett a pulyka, meg a töltött káposzta kihívói a muffin meg a „pudding”. Csak így tovább emberek!

Csórikáim meg százezres hitelekbe verik maguk, és nem azért, mert nem tudnának ajándékot venni a másiknak. Hanem mert attól az alkoholista f*sztól elvált, meg otthagyta azt a kiélt kis cafkát, és nehogy már a gyerek tőle jobb, nagyobb, szebb, drágább ajándékot kapjon. Mert ugye az alap, hogy a szeretet nem váltható pénzre. A másik ok meg, hogy a panelban a hetediken a Józsi szomszéd előtt azért villantani kell, hogy nekünk telik „fullhádére” meg „szörráundra” „détéeskettővel” meg „prolodzsikkal”, még ha nem is tudjuk mire jó az. A Józsi is csak 8 elemivel brillírozik, ha mi nem tudjuk, ő sem. Aztán csak szívja a fogát, hogy neki még szaloncukorra is alig telt, mi meg döngetjük holnap estétől az 1000W-ot. Amit kb. pont ennyi hónapig törlesztünk is, de aztat a Józsi mán’ nem tudhassa!

Na épp ezek miatt is van többek között ez a nagy Credit válság. De csak csináljátok. Kell ez nektek. Épp ma, mikor a postát néztem át, találtam benne két levelet is egy-egy banktól. Mindkettő arra kérte a céget, hogy X összeget tiltson le az egyik-másik munkatárs fizetéséből, mert volt oly sikeres, hogy a hitelt azt felmarkolta, de fizetni már büdös. És itt nekem ne takarózzon azzal, hogy válság, mert elmúlt évben pont ennyit keresett, mikor felvette! Egyszerűen csak analfabéta és nem tud számolni, vagy szimpla hülye. Ja és nem is történt semmi váratlan, mielőtt még belekötne valaki.

Jó én itt könnyen pörgök. Most rendezek be egy új lakást fullra, ráadásul hitel nélkül, ráadásul olyan cuccokkal, amiket mindig akartam. Én tanultam, én megértettem, hogy az „elcédétévén” innen is van élet. Gyűjtöttem, nem herdáltam. Dolgozni jártam minden nap, még iskola mellett is, sőt volt hogy két iskolába jártam és mellette meg dolgozni. Ennyit a fényezésről, de azért tudjátok már emberek, hogy hány kilósok vagytok! Ébresztő!

Az a szerencsétlen kisgyerek épp úgy örül egy tábla csokinak, mint egy táblaszámítógépnek. Oviba úgysem nagyon kell még neki, amúgy meg csak azt képes felfogni, hogy jó szívvel adod e, vagy azért hogy beleverd a sárba a másikat. A csajodat sem nagyon mozgatja, hogy „taccsos” telefont kap e tőled, vagy csak átöleled tiszta szívből és adsz neki egy szép mackót, amivel aludhat amíg te sörözni jársz meg k*rvázni éjjel. Ennyi a sztori! Aki ezt fel tudja dolgozni, annak a szeretetről szól, aki nem, annak meg csak egy újabb több hónapos gyomorgörcs.

Nálunk már nincsenek gyerekek, a család meg sosem volt az a nagy összemelegedős. Rendben vagyunk, csak mindannyian más életet élünk. Beszélgetni tudunk egymással, meg vacsorázni is, de tiszteletben tartjuk, hogy nem vagyunk egyformák. Ajándékot már nem nagyon adunk, ha szeretjük a másikat, annak úgyis veszünk év közben is, nem kell villantani ilyenkor. Morbid hasonlat, de olyan mint a mindenszenteki kriptaturizmus. Nem csak évente egyszer kell kimenni a mama sírjához pofavizitre, meg arcoskodni a sok virággal. Tessék kimenni év közben is, és virágot vinni. A többi öregasszony úgyis tudja, hogy egy éve nem volt ott már virág, őket úgysem vered át, mert jobb dolog híján ott vannak minden nap. Most akkor meg kit akarsz átverni? A többi olyant, mint te? De ők is tudják rólad, ahogy te is róluk. Na most mi van? Az, hogy szánalmasok vagytok mind!

Szóval, ez a karácsony, már nem az a karácsony. Nekem meg így már nem kell. Köszi, engem is szeretnek itthon, meg a barátok is megvannak, nem emósün vagyok. Én ezt látom a világból, te meg másképp gondolod. Fogadd el, még ha nem is érted, ahogy én is elfogadom, és máris egy lépéssel közelebb kerültél ahhoz, amit rég elveszítettél már, szerintem!