Megvolt a nagy utazás! Most már itt ülök a kényelmes kis matracomon, egy csont üres lakás szobájának kellős közepén a falnak támaszkodva. Halleluja, a nehezén már talán túl vagyok.
Mikorra ez a bejegyzés megjelenik, (ma január 2-a van!) már nem lesz persze aktuális, mert internet az nincs, még hussanós sem egyelőre. Van vagy 10 WiFi a hatósugárban, abból csak kettő nem kódolt, de azok meg nem támogatják a Windows 7 op. rendszert. Köszönöm neked, redmondi óriás, hogy mire sikerül megalkotnod valamit, ami működik is, akkor meg nem jók a régi cuccok hozzá. Azért majd próbálok valamit tenni az ügy érdekében. A T-csoportot pedig felhívom hétfőn, hogy akkor lehetne kötni a kábeleket.
Egyébként meglepően jól vagyok. Reggel olyan kómás voltam, hogy csak ténferegtem a kocsi felé. Lehet, hogy még a szilveszter utóhatásai, lehet, hogy csak a fáradtság. Tegnap sem aludtam sokat. Éjfél környékén kerültem ágyba, reggel hatkor meg már kelni kellett. Olyan mélyen aludtam, hogy az első ébresztést a telefonon csak az épp aktuális álmomba szőttem bele és csak a következő 7 perces Snooze üzemmód lecsengésére ébredtem.
A boltok nagy része zárva volt, csak negyedikén nyitnak. Így sem konyhát, sem lámpát nem tudtam venni. Ez is rám maradt az első hétre. Rohadtul örülök! Ami meg nyitva volt, abban meg szinte semmit nem lehetett kapni. Kifosztották a nagy ünnepi hajrában. Fasza! Rendelhetek megint mindent a netről. Azért az durva, hogy ezekben a kisvárosokban nem lehet megkapni szinte semmit. Most nem szidni akarom a vidéki életet, mert jól megvagyok vele, de ha jobban belegondoltok… igazam lehet. Bútor kilőve, mert nincs is akkora bútorraktár, miért is lenne. Elektronikai eszközök kilőve, mert van 1, maximum 2 ilyen portfóliós bolt, de náluk csak azt lehet megkapni, ami épp van készleten. Slussz! Apróságok, mint például: lakástextil, konyhafelszerelés… stb. silány választékban. Itt arra vannak berendezkedve az emberek, hogy ami kell a mindennapokra, azt meg tudjuk venni, a nagyobb dolgokért meg beutazunk a nagyvárosba alkalmanként. Köszi! Én meg rendelhetek mindent a netről, mert időm az nincs, kiválasztani meg ott is ki tudom, hogy miből milyent szeretnék. Amennyiért beutazom meg vissza, annyiért már ki is szállítják. Szóval a kör bezárult. A kereskedelemnek tartani kell a lépést a 21. századdal.
A kedvenc kis cukrászdám is csak nyolcadikára ígérte a nyitást a megállító táblára firkált szöveg alapján. Szóval, a kávézás kilőve még pár napig. Biztos ők is síelni mentek, habár hó nem nagyon van a környéken. De egy mediterrán szigetet én is bevállalnék így a januári fagyban. Épp azon gondolkoztam tegnap éjjel, hogy jövőre Rióban kellene köszönteni az újévet. Szerintem elmegyek, hatalmas buli van a Coppacabana Beach-en. Nem is áznék szarrá, mint itthon. Igaz utána a forró hangulat, meg a reggel kárpótolt. Tudom, a magyar forralt bornak nincs párja, de én azért bepróbálkozom jövőre, ha sikerül.
Itt ezerrel süvít a szél és marha hideg van. A lakás amúgy meleg, fázni nem fogok. Gondoltam arra is, hogy sétálok egyet és bejárom a környéket, de valószínűleg a bejárásból berepülés lenne a szélsebességet elnézve. Ma csendes kis estém lesz. Net nincs, TV nincs. Csak ez a noti, a telefon, az mp3 lejátszó, meg én. De ezt élvezem a legjobban most. A csendet és az egyedüllétet. Hihetetlenül megnyugtat. Nem tudom miért, nem tudom hogyan, de teljesen kicserélődöm tőle, érzem. Olyan ez, mint a hurrikán szeme. Minden szanaszét körülöttem, kinn tombol a szélvihar, de itt benn nyugalom van. Végtelen nyugalom a lelkemben, akár a hurrikán-tölcsér közepén, ahol mindig kék az ég!
