Péntek este megint belecsaptunk a lecsóba. Illetve csak én megint, igazából csak a partnerek változtak, de jó kocsmatúrát tudhatok magam mögött ismét!

A Szétcsapott csütörtököt mi sem követhette volna szebben, mint egy jól elcseszett péntek. Simán bealudtam az asztalnál ülve, ami elég necces úgy, hogy ülnek melletted még hárman az irodában.

A csütörtök kifejezetten erősre sikerült ezen a héten. Gyenge kezdés után erős visszaesést hozott a nap, aztán meg szétcsaptuk magunk Zsével.

El sem hiszem, de már majdnem utolértem magam! Meg is kell ünnepelnem ezt a nagy eseményt, mert ebben a hónapban ilyen még nem volt, magam sem értem, hogyan csináltam!

Gyorsan a lista ami még hátra van, nehogy elfelejtsem:

Szokás szerint el vagyok havazva, ami még így télen nem is olyan meglepő, főképp ha a hó is esne. De milyen szerencse hogy nem, mert utálom, és ha szeretném, akkor most örülnöm kellene, pedig nagyon utálom!